Olykor elmondja véleményét a lapok hasábjain, ám jelenleg munka nélkül, de korántsem tétlenül él a hétköznapokban. Verebes József, a Mágus nem vágyik már rivaldafényre, a feleségkeresős, önmagukat két csomag sóspálcikáért eladó „való világba”, miként nem mondja azt egyik futballistának sem, amit évekkel ezelőtt a tejfelesszájú Waltner Róbertnek, miszerint világklasszis támadó. A ma már Ausztriában légióskodó csatár pedig elhitte a Mágus szavait, lövöldözte a gólokat, és a Videoton szárnyalt.
Verebes József hétköznapjai amúgy csendesen telnek. Követi a honi eseményeket, elámul Lionel Messi klasszis mozdulatain, Cristiano Ronaldo cselein, de a határozottsága megmaradt. Karakán véleménye van a honi viszonyokról, amit nem volt rest megosztani a Foci a köbön olvasóival.

– Javult a futballunk?
– Mit mondjak neked? – kérdezett vissza Verebes József. – Igazából az eredmények azt mutatják, javultunk, ami viszont ezt meghatározza, az a teljesítmény. Amikor ezt meg kell ítélni, akkor már az eredményekkel nem lehetek megelégedve.

– És a Debrecennel? Hosszú évek után végre valódi futball-láz volt Magyarországon, köszönhetően Herczeg András csapatának, akik elhozták nekünk a francia Lyont, az Adrian Mutuval felálló Fiorentinát, nem is beszélve a Steven Gerrard vezette Liverpoolról.
– Ez már egyesületi kérdés, de az az igazság, szakmailag borzasztó nagy szerencse, hogy bejutott a Debrecen a Bajnokok Ligájába. Az elmúlt esztendőkhöz képest könnyebb helyzettel tudott élni a fiatal csapat, de eredményeket ők sem tudtak elérni. Van ennek azért gazdasági oldala is, és nyilvánvaló, a tulajdonosnak jól jött a pluszbevétel.

– Az U20-as válogatott azért csak megdobogtatta a szívét?
– Nézd, nálam ez a siker relatív, de szép dolog, hogy fel tudtak állni a dobogóra. Volt két-három gyerek, na, őket kell forszírozni. Velük érdemes foglalkozni, nyitva áll a kapu előttük, valószínűleg fognak feljebb is lehetőséget kapni. Pontosan ez bizonyítja, hogy Magyarországon megvannak a tehetségek, csak megfelelőképpen kell foglalkozni velük. Az igazi egyéniségek eltűnnek a dzsungelben, ami körülveszi az egyesületeket.

– A magyar válogatott produkciójához mit szól?
– Ott egyértelmű a helyzet. Nagy dérrel-dúrral beharangozták, úton-útfélen azt szajkózták, mindegy, hogy ki, csak külföldi legyen a kapitány. Csakhogy… Idáig, aki itt volt, mindegyik megbukott. Voltak olyan neves trénerek – például Jenei Imrére gondolok – akik semmivel nem tudtak többet. Az az állítás, hogy a magyar edző alkalmatlan a feladatra, nagyon csúnyán megbukott.

– Ezek szerint nem elégedett a holland Erwin Koeman munkásságával.
– Ez nyilvánvalóan az MLSZ kompetenciája. Az, hogy cserélgetik a nagy nevű edzőket, az hatalmas pénz, nagy üzlet. Mi ezt nem tudjuk megcsinálni. De az, hogy aki pályaedző volt, egy nevesincs ember, és gazdasági megfontolásból azt mondjuk, hátha tud segíteni? Ez szakmailag abszolút nem indokolt. Ma már a világon nincsenek titkok: a hollandokról huszonöt-harminc éve tudjuk, mit és hogy csinálnak. Mezey Gyuri mondta nemrég, hogy ebben a közegben nem tud bizonyítani a magyar edző. Jól megmondta, aztán saját magát megcáfolva bebizonyította az ellenkezőjét…

– Érzékelve az egy helyben toporgást, a „csak a vereséget kerüljük el”-hozzáállást, olykor fel tudott volna robbanni a válogatott egy-egy hazai találkozója alatt vagy után?
– Nem megyek bele szakmai dolgokba, de nem robbanok én föl, sőt, előre megmondtam, hogy ez lesz. Persze nem volt nehéz, nem is voltam ezzel egyedül. Megint eltelt hány év? Te talán nem is emlékszel arra, amikor Kutas Istvánt nevezték ki MLSZ-elnöknek a szocializmusban, aki megkapta a teljhatalmat, márpedig ő kőkeményen kivitte a magyar válogatottat Argentínába. Úgy látom, nincs rend a magyar labdarúgásban. Nem tartunk ott, hogy mindenki alárendel mindent a futballnak. Nálunk a butaság, az irigység dívik – sajnos.

– Az igaz, hogy már nem dolgozik Nagytétényben?
– Igen, tényleg nem vagyok már ott. Rosszabbak lettek a körülmények, nem akarták azt, ami benne volt a csapatban, vagyis az NB III-as szintet. Abba kellett hagynom a feladatot, azóta nem dolgozom.

– Ami nem világos: ön jött el, vagy azt mondták, nincs szükség tovább a Mágus szolgálataira, tanácsaira, fanatizmusára?
– Egyértelmű volt a helyzet, vannak szponzorok, akiknek egyszer jól, másszor rosszul megy. A mi szponzorunk azt mondta, most nem megy úgy, ezért le kellett építeni a dolgot. De nézd csak meg, az NB I-ben is ez van. Ez a legnagyobb feladat manapság, az életben maradás.

– Nem vágyik a kispadra, egy igazi honi nagycsapatra?
– Itt vannak a magyar edzők, csinálják meg a körülményeket a vezetők, aztán hagyják dolgozni. Ám sajnos a jellemmel komoly gondok vannak. Az elnökök megmondják, ki játsszon. Aki ilyet elvállal, az megalkuvó, soha nem fog semmit sem elérni. Ez van, ám azok kapják a munkát, akik beáldozzák magukat. Tisztelet a néhány kivételnek.

– Feltételezem, nem véletlenül fogalmazott így. Volt rá példa, hogy bármikor azt mondták, „Verebes úr, itt ez a balszélső, aki – a legendás Tanú című filmből vett idézetet kissé átírva – ugyan kicsi, ügyetlen is, de a miénk”?
– Soha az életben! Olyan vezetőim voltak, akiknek meg sem fordult ez a fejükben. Azért vittek oda, hogy csapatot csináljak. No ez azért nem volt nehéz, mivel mindenhol eredményeim voltak, nem is kicsik. Külföldön is ez van, mert ez a realitás: nyugodt munka, jó eredmény. De hát nem ez az egészséges?

– Dehogynem. Csak hát Magyarországon élünk, és nem a záporos-zivataros Angliában.
– Ne azért játssz, hogy túléljél. Félkapitalizmus ez. Kis dohány, és tedd hozzá az alomáliákat.

– Ha már itt tartunk: mi a véleménye a bundabotrányról?
– Megmondom őszintén, hála a jó Istennek, keveset tudok. Elszenvedtem én már ezt. A parancsuralmi rendszerben tudtuk, hogy miért kapunk ki. De erről már százszor nyilatkoztam, könyvben is megjelent. Aki erősebb volt a pártrendszerben, az nyert pár bajnoki címet, izomból. De csak bele tudtam nyúlni a Győrrel, aztán az MTK-val, azaz csak-csak rést vágtunk a falon.

– Akkor úgy kérdezem: ön szerint megállítható a folyamat, elkaphatók, felelősségre vonhatók a bűnösök?
– Régen nem nagyon voltak ilyenek, én például még egy totót sem töltöttem ki, azt sem tudom, hogy kell. Egy biztos, a Tippmix üzlet lett, kőkemény üzlet. Ilyen szituációban előfordul olyan ember, aki megpróbál könnyedén dolgozni. Ezzel számolni kell. Az a probléma, hogy ehhez partnert lehet találni a világ bármelyik részén. Sajnos.

– Nem csodálkoznék, ha azt mondaná, egy élvonalbeli magyar bajnokit sem látott az ősszel.
– Soha nem jártam ki, csak a kiscsapatokat nézem meg. Pestlőrincen voltam, a SZAC-nak jártam meccsén. Érdekelt, kimentem, megnéztem. A Honvédnak az NB II-es csapatát nézegettem, a játékosokat, sok tehetség van közöttük. Kérdés, lesz-e belőlük futballista? Annyiféle szempont van előttük, hogy nagyon nehéz ezt megítélni. A tehetségükre fordítják azt az erőt, amit kell? Na látod, ez a nem biztos.

– Lassan itt az év vége. Mit vár 2010-től?
– Túl realista vagyok: ugyanaz lesz, mint ami eddig volt. Nem tudunk kilépni ebből. Mondd meg nekem: ugyan mi változna? Üres stadionok, színvonaltalan futball, meg ami ezzel jár. Hol vannak azok az idők, amikor harmincezer ember jött ki az aktuális bajnokira? Vajon miért? Mert futballt láttak. A közönséget nem lehet becsapni. Tudod, ha valaki rosszul énekel, a kutya nem hallgatja meg, ezt tudomásul kell venni, bármennyire fájdalmas is.