Az elmúlt hetekben nem nőtt meg az irigyei száma. Ez nem csoda, hiszen a megfeszített munkatempó, az állandósuló stressz csak tovább fokozódott. Elvesztette szeretett édesapját, Markovits Kálmánt, akitől szombaton végső búcsút vett, ám az élet nem hagyta csendben gyászolni. Eljött a hétfő, és Markovits Lászlónak, a Vasas Sport Club elnökének a Pasaréten megtartott sajtótájékoztatón volt feladata. A délelőtti összejövetelen bizakodva, optimistán tekintett a jövőbe, és a nem sokkal déli tizenkét óra után a honlapunknak adott interjújában sem tett másként.

– Elnök úr! Hány olyan európai egyesületről tud, amelynél csupán a vevőjelölt szándéknyilatkozata mellett megválnak az eddigi edzőtől, mert annak más elképzelései vannak a szakmai stáb összetételéről?
– Ez nem szándéknyilatkozat, hanem előszerződés – felelte Markovits László. – Mégpedig egy tizenöt oldalas irat, és ahogy azt a sajtótájékoztatón is említettem, négy hónapja dolgozunk azon, hogy a vevőjelölt váljon a Vasas Futball Kft. végleges tulajdonosává. Ez egy megalapozott döntés, ami természetesen némi rizikóval jár, de én úgy gondolom, maga az, hogy a szakmai stáb itt van, és elkezdi munkáját január negyedikén, kellő garancia és biztosíték lehet arra, hogy ezt komolyan gondolja a vevőjelölt, és olyan meglepetés nem fog minket érni az év első hónapjában, hogy visszalép az együttműködéstől.

– Ha ez mégis bekövetkezne, mi fog történni?
– Az elmúlt egy évben a Vasas Sport Club működtette a Vasas Futball Kft.-t, és úgy gondolom, hogy a kereteken belül megfelelőképpen. Nincsenek tartozásaink, minden játékos időben megkapta a pénzét. Természetesen fel vagyunk készülve egy B-tervre is, de megmondom őszintén, nagyon-nagyon kevés esélyt látok arra, hogy ne ezzel a vevőjelölttel működjünk együtt hosszú távon.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy most egy picit meg lehet nyugodni?
– Az elnöki székben az elmúlt hét évben nem lehetett hátradőlni, sőt, nem is szeretnék. Mindig vannak fontos feladatok. Az elmúlt időszakban a Vasas Futball Kft. eladása volt a fő cél, és én úgy gondolom, ezt sikeresen megoldottuk még akkor is, ha a végleges aláírásra csak januárban kerül sor. De ahogy említettem, van egy új szakmai stábunk. Mészöly Gézának és Kozma Istvánnak sokat köszönhetünk, meg voltunk velük elégedve, hiszen egy közös munkát elkezdtünk, és három évre rá ez okból kifolyólag el kellett váljunk egymástól. Elképzelhetőnek tartom, hogy Géza a jövőben újra a Vasas vezetőedzője lehet, de biztos vagyok abban, hogy átmenetileg mindketten meg fogják találni a számításukat. Ahogy ő is nyilatkozta – és ez nagyon szimpatikus volt a részéről –, mindig a Vasas, maga az egyesület kell, hogy előtérbe helyeződjön. Tehát ha a Sport Clubnak az az érdeke, hogy egy külföldi tulajdonos jöjjön, és a futballcsapatot működtesse, és esetlegesen más elképzelése van a szakmai stábot illetően, akkor azt sajnos el kell fogadnunk, mert igazán más alternatívánk hosszútávon nincsen. Rövidtávon még lehet, de két-három éven belül mindenképpen csak egy tőkeerős partnerrel tudjuk elképzelni a jövőt.

– Akkor az aláírás egy idézőjelbe tett kénytelen-kelletlen lépésnek nevezhető?
– Ezt a kérdést már feltették nekem, és én akkor is azt válaszoltam, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, ha ez a vevőjelölt érkezik egy évvel korábban, mondjuk januárban, akkor vele ugyanúgy aláírjuk a szerződést. Nem azért írtuk alá, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, hanem azért, mert megfelelő partnerként kezeljük. Olyan sportszakmai koncepciót tett le az asztalra, olyan pénzügyi garanciákat vállalt, ami a Vasas Sport Clubnak mindenféleképpen előnyös.

– Bár itt az év vége, a számvetés ideje, mégis, mi a következő megoldandó feladat?
– Három állami létesítményt vagyonkezelünk, márpedig annak mindig vannak úgymond különböző problémái, amit szeretnénk megoldani. Vannak fejlesztések, amiket megálmodtunk még pár évvel ezelőtt, és amiket még nem valósítottunk meg teljes mértékben. Van tizenhat sikeres szakosztályunk, köztük a férfi vízilabda. Tehát vannak célok, továbbra is dolgozunk, és remélem, egy vagy két év múlva arról beszélhetünk, hogy már nemcsak férfi vízilabdacsapatunk van, amely bajnok, és amely nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartozik, hanem ott a futballcsapat is, amely az élmezőnyben állomásozik, és egy-egy alkalommal megmérettetik a nemzetközi kupában is.

– Ha már az imént a létesítményhelyzet szóba került: az Illovszky Rudolf Stadion állapota olyan, amilyen. Mikor lehet nem csupán földrajzilag európai a legendás mester nevét viselő aréna?
– Ahogy említettem, a megállapodás szól arról, hogy ez a negyvenezer négyzetméter, ahol az Illovszky Rudolf Stadion is fekszik, annak az átépítése, felújítása, korszerűsítése megtörténjen, és ez abszolút napirenden van. Tehát én azt hiszem, hogy hosszútávon gondolkodhatunk abban, hogy egy olyan stadionnal rendelkezzen a Vasas, ami méltó a hagyományokhoz és méltó a klubhoz. Úgy gondolom azonban, hogy lépésről lépésre haladjunk. Az első úgy tűnik, hogy megvan: egy tőkeerős befektető, aki a Vasast sikerre szeretné vinni, és van egy olyan szakmai stáb, amely tele van ambícióval és erővel. A többi pedig majd jön.

– Mit üzenne a Vasas-szurkolóknak? Azoknak, akik a futballcsapatért aggódva egyelőre óvatosan figyelik csupán a változásokat.
– Egy biztos: én vagyok a klub elnöke, de ugyanúgy szurkolója vagyok azt egyesületnek. Ugyanúgy a szívemen viselem a Vasas jelenét és jövőjét. Úgy gondolom, hogy bizakodóak lehetünk, és abszolút úgy érezhetjük, hogy a Vasas focija sikeres lehet a jövőben. Minél többen jöjjenek ki, minél többen drukkoljanak, drukkoljunk. De legyünk egy kicsit türelmesek! Ne rögtön várjuk a sikert, hanem adjunk időt annak, hogy az új szakmai stáb és az új vevőjelölt bebizonyítsa, ténylegesen azért jött, hogy a Vasas sikeres legyen.