A kezdés az augusztust idézte, már csak azért is, mert még az első fordulóból elhalasztott találkozót pótolták be a csapatok – novemberben. Záróakkordnak mindenesetre megtette a fővárosiak csatája, amely nagy küzdelmet és mindössze egy gólt hozott.

A házigazda nem babonás. Legalábbis abból lehetett minderre következtetni, hogy honlapunk kérésére Vass Patrikék még a kezdés előtt összeálltak egy csapatfotó erejéig. Az önbizalom meg is mutatkozott, hiszen a kék-fehérek alaposan bekezdtek. Egyre-másra gördültek a hazai akciók, és bizony az első negyedórában alig vándorolt ferencvárosi lábakon a játékszer. Ami a nagycsapatra jellemző, azt ezek a fiatalok tudják: a nagy nekibuzdulás egy kapufában csúcsosodott ki.

A Ferencváros? Tuboly Frigyes Dejan Milovanovicstól „megörökölt” együttese tette a dolgát, ám eleinte csak az ellenállásra tellett erejéből. Az FTC mindemellett fegyelmezetten és okosan futballozott, hiszen minden erejével megpróbálta lassítani a tempót. A hazai egylet szerkezete kissé megbomlott, miután az előző hétvégén, a Baktalórántháza ellen 6–1-re későbbre halasztott találkozót tíz perc híján végigjátszó Nagy Tibor nem tudta tovább folytatni a játékot. (Azon talán érdemes elgondolkodni, különösen a megannyi tragikus esemény ismeretében, hogy betegen érdemes-e pályára lépnie egy futballistának, függetlenül attól, hogy a játékos vállalta-e a fellépést vagy „ráerőltették”…)

Ekkor azt hihettük, annál nagyobb baki nem történhet, mint az, hogy a hazaiak közül senki nem kísérte el az „állomáshelyre” a hátvédet, ám Jova Levente és a védelem együttesen gondoskodott arról, hogy az előrehúzódó Sajó Dániel közeli, a kapu jobb oldalába tartó lövése után ünnepelhessen (0–1).

Finoman fogalmazva „jókor” szerezte a gólt a hórihorgas védő, lélektani szempontból a legjobbkor – avagy legrosszabbkor –, hiszen sok idő már nem volt a felocsúdásra.
A folytatásban nagy rohamozásba kezdett az MTK, ám tette mindezt átlátszóan, kikövetkeztethetően, avagy különösebben nem forgott veszélyben Berhidai Zoltán kapuja. Ami nagyobb gond, hogy Jova Levente is már-már nyugodtan sütkérezhetett a kései napfényerdőben, hiszen a hátralévő időben már nem rezdültek meg a hálók, bár a hajrában volt miért izgulnia a Fradi-híveknek. Összességében megérdemelt a zöld-fehér siker, elvégre nem sok csapat mondhatja el magáról, hogy idegenben megúszta kapott gól nélkül a Vass Patrik-Horváth Péter páros által mozgatott társulat elleni bajnokit.

MTK–FERENCVÁROS 0–1 (0–1)
Agárd, 50 néző. Vezette: Selmeczi Krisztián (Kömpf Gyula, Csák János)
MTK: Jova Levente – Nagy Tibor (Magyar Benjámin, 18. p.), Tóth Ferenc, Deutsch Bence, Szurkos Bence (Földes Milán, 76. p.) – Tóth Gergely, Hajdú Ádám (Kállai István, 80. p.) – Szabó Gergő, Vass Patrik, Juhász Máté (Bese Barnabás, 72. p.) – Horváth Péter. Edző: Tamási Zsolt.

FERENCVÁROSI TC: Berhidai Zoltán – Joshua Lee, Sajó Dániel, Nyárasdi Zsombor, Birtalan János – Blaubacher Gergő (Tancsik Barnabás, 84. p.), Tóbiás Zsolt – Szabó Roland, Kiss Szabolcs (Királyvári András, 70. p.), Gárdos András (Kator Bence, 88. p.) – Paul Haydn (Vinczellér Gergő, 52. p.). Edző: Tuboly Frigyes.

Gólszerző: SAJÓ DÁNIEL (0–1) a 44. percben.
Sárga lap: Hajdú Ádám, ill. Királyvári András.
Jó: Tóth Gergő, Juhász Máté, ill. Sajó Dániel, Nyárasdi Zsombor, Vinczellér Gergő.
Szögletarány: 7:5 (4:2)
Kapura lövések: 6:5 (2:3)