Január 22-én, vasárnaptól naponta jelentkező rovatot indítottunk útjára, ugyanis a Foci a köbön fontosnak tartja, hogy ne csupán a külföldön légióskodó futballisták, illetve az NB I-es és NB II-es labdarúgók, hanem a „hátországban” pallérozódó utánpótláskorú játékosok is kellőképp fókuszban legyenek. Ezúttal Habos Gergelyt, az U19 II. osztályú bajnokság Közép-Kelet-csoportjában kilencedikként telelő Diósdi TC egyik alapemberét hozzuk közelebb olvasóinkhoz.

Az 1993. augusztus 22-én született Habos Gergely Érden ismerkedett meg a sportág alapjaival. Az ősszel tizenhárom találkozón jutott szóhoz az U19-es bajnokságban, amelyeken hét gólt szerzett. A(z akkor még) Pest megyei I. osztályú felnőtt csapatban tavaly tavasszal csereként három alkalommal már szóhoz jutott, ám az NB III-as debütálás még várat magára. Egyelőre…

-------------------------------------------------------
HABOS GERGELY „LŐLAPJA”
-------------------------------------------------------
Becenevem „Igazából mindenki csak Gerinek szokott szólítani, nincs úgymond saját becenevem még, de ezt szoktam meg, úgyhogy nincs is ezzel baj.”
Kedvenc magyar csapatom: „Már 12 éve Debrecen szurkoló vagyok, emlékszem, azóta szerettem meg a Lokit, amikor az UEFA Kupában a Bordeaux csapatával játszott és igaz, hogy kiesett, de azt a küzdést meg a játékot, amit játszott a Debrecen, sosem fogom elfelejteni...”
Kedvenc külföldi csapatom: „Sok külföldi csapattal is szimpatizálok, sok országnak követem a bajnokságát, és mindenhol meg van az a csapat, amelyik nekem a legjobban tetszik, de ha választani kell mind közül, akkor az AC Milan a favoritom. Ez is már durván tíz éve lehet, és a válasz erre egyszerű miért az... A világ egyik legjobb csapata, ennyi.”
Kedvenc magyar labdarúgóm: „Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, mert a játékosok között nem nagyon szoktak kedvenceim lenni, főleg magyar szinten, de ha a múltat is bele lehet venni, akkor természetesen Puskás Öcsi bácsi, míg ha a jelent nézzük, akkor Gera Zoltán az, akit tényleg szeretni lehet, mind a természete, mind a játékstílusa miatt.”
Kedvenc külföldi labdarúgóm: „Kiskorom óta, amióta focit nézek, egyetlenegy futballista volt – sajnos már abbahagyta –, akit tényleg csodáltam, és ez a személy Ronaldo volt. Talán azért szimpatizáltam vele nagyon, mivel hasonló karakterek vagyunk. Kiskoromban én is sokat szenvedtem a kilókkal, és talán ez az ember adott ahhoz erőt, hogy nem az számít, hogy hány kiló vagy, hanem az, hogy van-e erőd edzeni, tudod, hogy mit akarsz, mi a célod, és ha tényleg akarod, akkor sikerülni fog. Hála Istennek, nekem sikerült és ugyanúgy csinálom tovább, teszem a dolgom.”
Hobbim a futballon kívül: „Igazából a foci tölti ki az életemet, nem is tudom, mi lenne velem nélküle... De viszont nagyon szeretek a barátaimmal lenni, eljárni hétvégenként egy győztes meccs után bulizni, csajozgatni, szóval, amit egy tizennyolc éves tinédzser csinál, de mindig bennem van az, hogy első a foci!”
Öt rám jellemző tulajdonság: „Nehéz magunkat megítélni, mert az ember inkább másban látja jobban a dolgokat, de talán az igaz rám, hogy eléggé nyugodt és csendes természetű vagyok, nem szeretek soha balhézni, inkább kerülöm a konfliktusokat. A jószívűség is igaz rám, úgy érzem, mert mikor van valamim (például pénz vagy kaja, stb...), igazából bármiből szívesen adok, szeretek másokon, másoknak segíteni. De viszont van egy nagy hibám is, amire nem vagyok büszke, hogy tanulás szinten nagyon lusta vagyok, tehát annyira nem szeretek tanulni, hogy azt nem lehet elmondani. Tudom, hogy ezen változtatni kell, de nem könnyű. Talán, ami a fociban jön elő, az ötödik tulajdonságom, hogy elmondhatatlanul utálok veszíteni, tehát ha például kikapunk, a meccs után hozzám sem lehet szólni, olyan szinten ki tudok lenni...”
Ebben vagyok leginkább erős: „Mint már említettem, cselezésben elég jó vagyok, úgy érzem, de ami talán még ezt is übereli, az a kreativitásom. Sok edzőm mondta már, hogy van eszem a focihoz, és ezt az ő véleményük által állítom, hogy alighanem ez a legfőbb erényem, hogy mindig előre gondolkozok a pályán.”
Ebben kellene még fejlődnöm: „A futásmennyiség, erőnlét. Úgy érzem, ezeket folyamatos edzéssel fel lehet szedni, tehát ez egy olyan dolog, amihez csupán edzeni, edzeni és edzeni kell.”
Legjobb meccsem az ősszel: „Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert minden meccset úgy élek meg, hogy mindent beleadok és odateszem magam, de azért mondom a Diósd–Jánoshida (2–2) mérkőzést, mert bár igaz, hogy nem tudtunk nyerni, ám azon a derbin, még a találkozó elején egy súlyos húzódást szenvedtem, és semmiképp nem akartam lejönni a pályáról. Játszani akartam, csináltam tovább és lehet, hogy ki kellett a meccs után hagynom jó sok időt a felépülésemig, de megérte, mert adtam két gólpasszt és küzdöttem, amíg a lábam engedte. Ezért mondom ezt a meccset, mert itt ez nem csupán játék volt nálam, hanem iszonyú akaraterő, küzdés...”
Csapatommal erre lehetek képes a tavasszal: „Ugye, a kilencedik helyen végeztünk ősszel a csoportunkban, ami nem igazán jó. Úgy gondolom, hogyha sikerül a csapatnak erősítenie játékos szinten, egy-két posztra embert hoznia, akkor az első hatba való kerülés nem reménytelen, sőt...”
Legnagyobb élményem, ami a futballhoz köt: „Mikor még hét éves lehettem, akkor az Érdi VSE-ben játszottam, és elindultunk egy szilveszteri kupán, és kérdezte az edzőm: »fiúk, ki akar beállni?«. Nem jelentkezett senki, ám gondoltam, csapatember leszek és beállok a kapuba, egye fene. Odáig sosem védtem, igazából nem is tudtam, mire vállalkozom, de csodák csodájára megnyertük az egész tornát és én hoztam el a legjobb kapus-díjat. Márpedig ez egy olyan élmény volt, ami évekre meghatározta az életemet, mivel kapus lettem, de aztán tizenegy-tizenkét évesen újra kijöttem a mezőnybe játszani. Remélem, hogy nem hoztam rossz döntést.”
A legszebb gól, amit valaha láttam: „Nem tudom miért, de a mai napig bennem van az a gól, amelyet Ronaldinho szerzett a 2002-es VB-n az angolok ellen, amit becsavart szabadrúgásból.”
Azért akarok futballista lenni, mert…: „Amióta világ a világ, nekem ez a célom, és megfogadtam, hogy bármit meg fogok tenni ennek az érdekében. Tudom, hogy vannak még hiányosságaim, de Messin kívül mondjunk már olyan futballistát, aki tökéletesen űzi? Nekem nagyon nehéz dolgom van, mert ebben a mai világban is nagyon nehéz bekerülni egy NB I-es csapatba. Volt is egy törésem tizenöt évesen, amikor édesapám elvitt a Fradihoz próbajátékra, és annyira lelkes voltam, be akartam kerülni, hogy ez lett a vesztem, mivel több mint harminc fokos melegben volt a próbajáték, és annyira bizonyítani akartam, hogy nem bírtam erőnlétileg... De bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó lehetőségem, hogy valamire vihessem ebben a sportágban.”