A vasárnapi sokkhatás – felkészülési találkozón: Újpest–Tura 8–0 – után itt a másik: Havasi Zsolt után Bognár György is távozik, mi több, Mogyoróssy Balázs Ausztriába igazolhat, és jó esély van arra is, hogy a korábban általunk megírtak ellenére Nagy János mégsem lesz ismét a Pest megyeiek labdarúgója.

Még csak éledeznek a sokkból. Érthető mindez, hiszen vasárnap délután, Telkiben a Nagy Gábor – Filipó Zoltán, Mogyoróssy Balázs, Sukaj Zsolt, Szabó Ádám – Blaubacher Gergő, Tóth Tibor, Bognár György, Pap Tamás – Nagy János, Nagy Károly kezdőcsapattal felálló TURAWELL-Tura válasz nélkül kapott nyolc gólt az Újpesttől.

Csak egyre jöttek, és jöttek, rendületlenül, olykor ellenállás nélkül. Nem túlzás, szekérderéknyi helyzetet dolgozott ki az élvonalbeli Újpest a két osztállyal lejjebb szereplő rivális ellen a hétvégén. A világért sem szeretnénk megbántani a rendre szimpatikusan küzdő, Schróth Lajos vezette Budafoki LC-t, de míg a Duna-csoportba besorolt Promontor utcaiak pénteken „csupán” 5–0-ra, addig a Pest megyeiek két nappal később 8–0-ra kaptak ki a violáktól, márpedig a játékoskeret milyenségét elnézve kizárt dolog, hogy a képzeletbeli Budafok–Tura meccsen háromgólos különbség lenne a XXII. kerületiek javára…

Persze minden kezdet nehéz. Ezt pontosan tudja Pap Tamás, a Budafok, az ESMTK, a Jászberény és a Soroksár korábbi, a Tura jelenlegi, 24 éves fedezete is, aki az ősszel tizenhárom bajnokin egyszer volt eredményes. Az alábbiakban a sokra hivatott középpályás segítségével próbálunk betekintést adni a Pest megyei együttes mindennapjaiba.

„Január tízedikén kezdtük a felkészülést – vágott a közepébe Pap Tamás. – Mindenki kézhez kapta a felkészülési programot, hetekre lebontva egészen a bajnoki rajtig. Az első héten Turán edzettünk, kétszer rávezetésként hosszú távú futást és egy labdás edzést csináltunk. Aztán a második héttől kezdve már a mogyoródi műfüves pályán készülünk egészen február végéig. Összetettek az edzések, száraz futásokból már kevesebb van, inkább a dinamikus láberő-fejlesztésen van a hangsúly, szinte mindent labdával csinálunk, de szerintem senkinek nincs gondja az alvással a tréningek után.”

És ha mindez még nem volna elég, a társulat túl van már két felkészülési találkozón is. „Az első edzőmeccsünket az NB II-es Szeged 2011 csapatával játszottuk a budafoki műfüves pályán. Egyenrangú ellenfelei voltunk a magasabb osztályú riválisunknak. A nagy szél mindkét csapat dolgát megnehezítette. Az első félidőben szinte kapura lövés sem volt egyik fél részéről sem. A játék kiegyenlített volt, talán egy kicsivel többet volt a szegedieknél a labda. A második félidőben több helyzete volt a Szegednek, ám a meccs végén az előttünk adódó helyzetekből egyet gólra váltottunk, és úgy érzem, megérdemelten nyertünk.”

Nyolc nappal később azonban újabb nemes feladat várt a társaságra, de a nyolcat inkább felejtsük is el. Vagy mégsem? „Vasárnap Telkibe utazott a csapat, ahol az NB I-es Újpesttel játszottunk – nyúlt vissza a legkorábbi emlékképekig Pap Tamás. – Erről a meccsről még most is nehéz bármit is mondani. Saját magunkhoz képest is gyengén játszottunk, túlságosan tiszteltük az újpestieket. Nem ütköztünk, nem voltunk elég agresszívak, nem tudtunk felpörögni az első osztályú ellenfél szintjére, gondolkodásban és fizikálisan is gyorsabbak, frissebbek voltak nálunk. Az első félidőben minden hibánkat góllal büntették a lilák. Aztán eddig ránk nem jellemző módon szétestünk mentálisan, egymást kezdtük el megtalálni a hibák miatt. Az első félidőben a hatalmas szembeszéllel is meg kellett küzdenünk. Nem kifogásként hoztam fel, de aki futballozott már életében, az tudja, milyen, amikor visszafújja az ívelést, vagy éppen megáll a passz félúton, mivel nagyon nehéz kiszámítani a labda ívét. Megnehezítette a dolgunkat, hogy az Újpest a szünetben teljes sort cserélt, nekünk pedig négy mezőnyjátékos cserénk volt. Közülük Kurilla Andrisnak megsérült a bokája, így az utolsó tizenöt percet emberhátrányban játszottuk. A mérkőzés után mindenki magába volt roskadva, még a keddi edzésen is lehetett érezni a csapaton, hogy bár edzőmeccs volt, nagyon fájt mindenkinek ez a jókora pofon. Azon a napon sajnos benne volt az ilyen különbségű vereség is, de biztos vagyok benne, ha a csapat azt az arcát mutatja, amit az őszi fordulók legtöbbjén, akkor sokkal szorosabb eredmény született volna. Rossz volt a tévében és az interneten is látni az összefoglalót, mintha nem is mi lettünk volna. Dicséretünkre legyen mondva, a meccs után azt mondták az újpestiek, hogy ennyit passzoló és ennyire játszani próbáló NB III-as csapattal még nem találkoztak. Kis öröm az ürömben… Ebből a mérkőzésből is tanulnunk kell és dolgozni tovább, menni előre az ősszel megkezdett úton.”

Nos, az az út éremmel kecsegtet, hiszen a Ferencváros korábbi labdarúgója, Lilik Pál által irányított egylet az ősszel az egyik bravúrsikert aratta a másik után, elég csak a Tiszaújváros (2–1), a Rákosmente (1–0), a Vasas II. (1–0) vagy a Maglód (2–0) legyőzésére gondolni. Csakhogy… „Nagy feladatok várnak ránk a tavasszal, sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint ősszel. Sajnos tovább nőtt a távozó játékosok névsora. Havasi Zsolt és Bognár Gyuri – még ha utóbbi ideiglenesen is – után Mogyoróssy Balázs is elhagyja a csapatot. Nem lesz könnyű feladat, de ha nehezen is, eddig mindig megoldotta a vezetőség és a csapat. Remélem, tudunk még igazolni a kerethez egy-két megfelelő hozzáállású és tudású játékost. Eddig a kisebb nagyobb problémákat leszámítva minden rendben zajlik. Remélhetőleg a továbbiakban elkerülnek minket a sérülések és sikeres lesz a felkészülésünk, mert mint ahogy mondtam, komoly feladatok várnak a csapatra.”