Az NB I-ben volna a helye, ám Bonifert Péter mégis a másodosztályban játszik. Az alábbi interjúban szó lesz az SZTK hányatott őszéről, a futballista beszél a bundabotrányban érintett S. Lászlóról és T. Richárdról, valamint a néhai csapattársról, Gajda Istvánról kiderül, miért nem lehetett nem szeretni.

Hatszázhetvennyolc. Ennyi perc jutott az ősszel Bonifert Péternek. A Szigetszentmiklós labdarúgója futballozhatna az élvonalban is, ám a sors valamiért úgy akarta, hogy az egyik, ha nem a leggyorsabb honi labdarúgónak csupán a honi második vonalban teremjen babér.
– Aligha szerencseszáma a tizenhármas, merthogy ebben a pozícióban telel az SZTK. Mit rontottak el az ősszel?
– Sajnos az alapozás alatt is sok sérülés hátráltatta a csapatot, ezért pár játékos nem is volt jó erőben az ősz folyamán, de hozzá kell tegyem, a szerencse sem állt mellettünk – felelte Bonifert Péter.
– Az állomány erősségét figyelembe véve mindenképpen a mezőny első felében volna a csapat helye. Osztja mindezt vagy amondó, az ellenfelek voltak a vártnál erősebbek?
– A játékos keretünk valóban erős és előrébb kéne szerepelnünk a tabellán, de mint már mondtam, a felkészülés és a bajnokság közben is sok problémával küszködtünk.
– Feltűnően sok volt a hazai döntetlenjük, szám szerint négy, és akkor még nem is szóltam a Ferencváros II. elleni kudarcról. Minek köszönhető az olykor utolsó pillanatokban történő pontvesztés?
– Sajnos a mérkőzések végén koncentrációs problémákkal küzdöttünk, amiket a téli alapozás alatt meg kell oldanunk, a jövőben nem fordulhat elő ilyen.
– A Magyar Kupában ellenben remekül meneteltek, a Budapest Honvéd 2–1-es legyőzése után egy félidőt követően éppen az ön góljával az Újpest ellen is vezettek 1–0-ra, aztán 3–3-as döntetlen és nagy izgalmak közepette büntetőkkel kikaptak a lila-fehérektől. Ha a kieséstől eltekintünk, ez volt a szezon meccse, vagy azt éppen a kispestiekkel vívták az előző körben?
– Mind a két mérkőzés nagyszerű volt a kupában. Két ilyen platinás klub ellen játszani mindig jó és nagy motivációt ad a játékosnak. Sajnálom, hogy nem sikerült másodszor is a bravúr.
– Az MTK otthonában, már Horváth Ferenccel a kispadon végeztek 0–0-ra, ami felettébb dicséretesnek mondható. Presztízsmeccs volt?
– Egy játékos mindig bizonyítani akar a volt klubja ellen. Nagyszerű, küzdelmes mérkőzést játszottunk és az eredménynek is örülhettünk.
– Ön is azt mondja, mint a többség, hogy az MTK könnyedén jut vissza a legjobbak közé?
– Hogy könnyű lesz-e? Még nem mondanék ilyet, de szerintem a kék-fehérek jutnak vissza.
– Az ember mindig saját magával szemben a legkritikusabb. Ha mérleget kellene vonnia az elmúlt féléves produkciójáról, mit mondana?
– Sajnos sérüléssel küzdöttem az alapozástól kezdve egészen a hatodik fordulóig, majd egy bokasérülés miatt ismét kihagytam három mérkőzést. Ezek után nem ment jól a játék, a szezon végén kezdtem jól érezni magam a pályán. Mindent egybevetve nem voltam szerencsés, így elégedett sem lehettem magammal.
– Többször láttam futballozni, ezért is mondom, hogy nem az NB II-ben volna a helye. Szándékosan szerepel a második vonalban vagy egyszerűen így alakult és nem volt ajánlata az első osztályból?
– Sajnos nem úgy alakultak a dolgaim, hogy lehetőséget kapjak az NB I-ben, de azon vagyok, hogy ezen változtassak. Közben azt el kell mondanom, hogy jól érzem magam Szigetszentmiklóson, hiszen jó körülmények között, egy nagy terveket szövögető klub labdarúgója vagyok. Természetesen, ha léphetnék egy osztályt feljebb, akkor megtenném.
– Július 4-én töltötte be a huszonhatodik életévét. Ha a szívére teszi a kezét: ott tart, ahol tartania kell, amit elképzelt magának öt- vagy tíz esztendővel ezelőtt?
– Igyekszem minél többet kihozni ebből a nagyszerű játékból. Talán, ha a sérülések elkerülnek, máshogy alakultak volna a dolgok, de ezekkel már kár foglalkozni, előre nézek és teszem a dolgom.
– Mit szól ahhoz, hogy megerősödik az SZTK csatársora, hiszen a Biatorbágyról szerződtetett Hullám Attila után az immár ex-viaduktos Márkus Tibor is másfél évre írt alá?
– Örülök az új igazolásoknak, hiszen bár személyesen nem ismerem, viszont sok mérkőzésen láttam őket. Jó játékosokról van szó, akik szerintem sokat lendítenek majd a csapaton.
– Ön szerint mire lehet képes a tavasszal a csapat, hová várja az együttest a bajnokság végén?
– Én azt mondom, az első hatban van a helyünk.
– 2008 tavaszán a BFC Siófokban futballozott kölcsönben, mi több, a fogadási botrányban meggyanúsított S. László és T. Richárd is a csapattársa volt. Tapasztalt abban az időben bármiféle furcsaságot velük, illetve az együttessel kapcsolatban? Egyáltalán milyen embereknek ismerte meg őket?
– Nem tapasztaltam semmit ebből az egészből, természetesen a csapattársaimmal normális kapcsolatban voltam Siófokon is.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy abban a félévben akadt a Balaton-parti egyletnek akár csak egy olyan meccse is, ami nem volt „tiszta”?
– Remélem nem volt, de nem is éreztem ilyet.
– Ez sem lesz vidám téma: a közelmúltban hunyt el szintén egykori siófoki csapattársa, Gajda István. Felteszem, ledöbbent, amikor meghallotta a halálhírét. Milyen embernek ismerte meg a támadót, amíg együtt futballoztak?
– A csapat bohócának mondhattuk, az ilyen embert csak szeretni lehet. Nagyszerű embert ismertem meg a személyében, Gajda István mindig tudott nevetni, és ami a legfontosabb, nevettetni is. Ő már föntről mosolyog ránk, ebben biztos vagyok! Őszinte részvétem a családnak.