Futballozhatna piros-kékben, csakúgy, mint régen. Ebben a mai Vasasban egyértelműen helyet követelhetne magának Mundi Roland, ám a 23 esztendős fedezet a csúcsot ostromolja – az NB II, Keleti csoportjában, a Szolnoki MÁV tagjaként.

Csak egy futballista volt nála eredményesebb. Mármint a csapaton belül, hiszen hiába szerzett Szepessy Róbert nyolc gólt a listavezető, Romanek János vezette Szolnok színeiben, egy csatártól elvárható, hogy nagyjából minden második meccsén eredményes legyen. Mundi Roland ellenben osztogatott, jobbra nézett és balra passzolt, megindult, befelé cselezett, kiszolgált és lőtt. Hatszor volt eredményes az ősszel, és ha rajta múlik, a nyáron aranyérmet akasztanak a nyakába.
– Nagy az öröm?
– Mindenképpen, mivel jól szerepeltünk – felelte Mundi Roland. – Igaz, ez kicsit meglepetés is volt.
– Nocsak?
– A nyáron azzal a tervvel érkeztem, hogy a csapat a középmezőny elején, a dobogó közelében végezzen. Ez volt a vezetőség kérése, ám aztán jól alakultak az eredményeink, egyre nagyobb lett az étvágyunk, és mivel három ponttal vezetjük a bajnokságot, így most már a felkerülés a cél.
– Amikor először a Tisza-parton edzett, aligha hitte volna, hogy ez lesz a szolnoki kalandból.
– Nem vártam, hogy az első helyen fogunk zárni. Jól is kezdtük a bajnokságot, úgy gondolom, szóval a dobogóra így is esélyesek voltunk, mivel remek játékosállomány jött össze Szolnokon. Többnyire olyan futballisták érkeztek, akik az NB I-es csapatuknál inkább peremembernek számítottak. Mindenki megpróbálja bebizonyítani, hogy érdemes rá számítani.
– Önnek ez mennyire sikerült?
– Úgy gondolom, nem vagyok rossz fél szezonon túl, de mindig szeretnék én is jobb és több lenni. Hat gólt rúgtam, öt gólpasszt adtam, tudtam segíteni. Persze azt remélem, hogy a tavasz még jobb lesz és tudok még ennél is jobbat produkálni, akárcsak a csapat.
– Az volt a legfontosabb, hogy végre játsszon és meccsterhelést kapjon, nem igaz?
– Nagyon korrektek voltak a szolnoki vezetők, mivel nagyon szerettek volna megszerezni, még ha kölcsönbe is, egy évre. Próbáltam meghálálni a bizalmukat, amit belém fektettek, de még van egy fél szezon. Arra kell összpontosítanunk, hogy megnyerjük a bajnokságot. Az ősszel az összes mérkőzésen pályára léptem, méghozzá kezdőként, így igen, ebből a szempontból is fontos volt a klubváltásom. Mondhatom azt, hogy végigjátszottam az idényt, még ha nem is az NB I-ben, de egy NB II-es élcsapatban.
– Hallott arról, hogy esetleg a Vasastól árgus szemmel lesik a teljesítményét, netán érdeklődtek is, hogy megy a futball kék-fehérben?
– Azt nem tudom, figyeltek-e, azt viszont igen, hogy a Vasas most, a télen szeretne visszavinni. Nem tudom, ez mennyire lehetséges, de jól érzem itt magam Szolnokon. Egy évig vagyok kölcsönben, így egyelőre nem tervezem, hogy visszamegyek a Fáy utcába. Szeretnék sikeres szezont zárni, lehetőleg feljutást ünnepelni. Nyáron természetesen más lesz a helyzet, hiszen vissza kell mennem, meg kell néhány dolgot beszélnünk a Vasas vezetőivel, de most erre az egy esztendőre koncentrálok.
– Ezt most az esze mondatja önnel? Mert tudom, hogy a szíve piros-kék.
– Nyílván, rengeteg időt töltöttem a Vasasban, így nem mellékes, hogy szerepel, szóval figyelem a csapatot. Sok haverom, barátom van ott, de nem tudom… Sok mindentől függ, mi lesz velem később, többek között a gazdasági helyzettől, hiszen lehet hallani, mi van, illetve mi nincs.
– Szolnokon például mi van? Isten ments, nem a zsebében akarok kutakodni, de mondjuk öt csapattársával él egy hangulatos családi házban?
– Nem, szerencsére a barátnőmmel vagyok együtt, mivel biztosítottak nekem egy lakást. Ebből a szempontból is korrektek voltak a vezetők. Minden elismerésem az övék, mert amit mondtak, ígértek, azt betartják. Bíznak bennem, támogatnak mindenben, úgyhogy nemcsak a csapat, hanem a háttér is remek.
– Ha arra kérném, emeljen ki egy bajnokit a tizenötből, a Mezőkövesd elleni kilencven percre voksolna, amikor 4–0-ra verték egyik legfőbb vetélytársukat?
– Voltak jó meccseink, főleg hazai pályán, a Mezőkövesd elleni ráadásul rangadó is volt. Akkor nagyon kijött a lépés a csapatnak és nekem is, gólt is tudtam rúgni. Ám volt több, három-négygólos győzelmünk, ugyanakkor nem ragadnám ki csak azt az egy mérkőzést, bár tény, hogy inkább idegenben voltak nehézkesebb meccseink.
– Mundi Rolandnak melyik sikerült a legprímábban?
– Nincs ilyen, nem volt legemlékezetesebb meccsem. Inkább gólom volt, az első, amelyet szolnoki mezben szereztem, az Eger ellen. Eltelt jó néhány forduló, és nem találtam a kapuba, csak gólpasszokat adtam, ami nagyon zavart. Innentől kezdve azonban átszakadt egy gát, kis túlzással szinte minden fordulóban betaláltam, ezért tartom az Eger elleni meccset fontosnak.
– Ha akar, elvonatkoztathat a táblázattól: ki lehet a legveszélyesebb riválisuk a tavasszal?
– A pontok száma alapján a Békéscsaba és a Cegléd, de nem tudom, ki szeretne feljutni ebből a csoportból. Nyilván, a bajnokság előtt a Mezőkövesd volt a legnagyobb esélyes, ám előttük már tíz pont az előnyünk, azaz, ha jól szerepelünk. nem hiszem, hogy utol fognak érni.
– Volt az ősz közepén egy Magyar Kupa-meccs, a Ferencváros ellen, amelyen hazai pályán 5–2-re kikaptak. Nem fájt a szíve, hogy éppen a Fradi ellen nem tudta megmutatni magát?
– Dehogyisnem! Sokan szerettek volna játszani, de több csapattársam is pihenőt kapott arra a mérkőzésre. Természetesen a vezetőedzőnk, Romanek János döntése volt, hogy ki szerepel és ki nem. Ugyanakkor szerettük volna megmutatni, hogy jók vagyunk, mivel a tévé is közvetítette a találkozót, és ne csak az újságban olvassanak róla. Sajnos ez nem sikerült, de az edzőnk is azt mondta, hogy a bajnokság a legfontosabb. A Magyar Kupában, úgy érzem, nem lett volna reális esélyünk, hogy megnyerjük a sorozatot, de ugyanez igaz a Ligakupára is, ahol többnyire a fiatalok játszottak.
– Mit tapasztal, már jobban koncentrálnak önre, mint mondjuk augusztus végén? Mert aki ismeri, annak aligha kell bemutatni: technikás, gyors, labdabiztos, nem mellékesen pedig mindig tud valami váratlant húzni.
– Nem tudom, mennyire készültek belőlem, mivel nem voltam ott az ellenfél öltözőjében. De a viccet félretéve, szerintem a tavasszal jobban fognak rám figyelni, ám nem csupán én, hanem a többi játszótársam is jó, mert mellettem vagy öt-hat emberre figyelhetnek még.
– Belegondolt már abba, hogy lehet, azon a nyáron, amikor a Szolnoki MÁV visszajut az élvonalba, a Vasas akkor zuhan ki az elitligából?
– Nyilván előfordulhat, mert az angyalföldiek ott vannak a kiesőzóna közelében, de nem szeretném, hogy kiessen a Vasas! Azt viszont, naná, hogy a Szolnok felkerüljön. De nem gondolkodtam ezen, elvégre úgyis van jó fél év, messze van még mindkét bajnokság vége.
– A 2011-es esztendő ellenben lassan már csak a múlt része marad, míg 2012 immár a nyakunkon van.
– Azt nem merem megfogadni, csak nagyon szeretném, hogy a Szolnok felkerüljön az NB I-be, de ezért sokat kell tenni, és nem csupán beszéd formájában, hanem a pályán is. A nyártól viszont azt kívánom magamnak, hogy olyan helyre kerüljek, ahol játszom és sikeres legyen a csapat is.
– Nem volna hátrány, ha ez az élvonalban jönne össze?
– Szeretnék visszakerülni az első osztályba, de azt ebben az évadban kell bizonyítanom, hogy igenis jó futballista vagyok és feljebb is megállom a helyem.