Josep Guardiolát a Nou Camp, míg Sir Alex Fergusont az Old Trafford szent gyepéről viszik el a rendőrök, méghozzá bilincsben úgy, mintha csak a közeli bankot rabolták volna ki, nagyjából olyan hatásfokkal, ahogyan Pierre Richard a Négybalkezes című francia vígjátékban. Hihetetlennek tetszik, ugye? Aczél Zoltánnal pedig pontosan ez történt Székesfehérváron.

Egy ideig rendszeresen beszéltünk. Edzői munkásságát onnantól fogva követem nyomon, amióta Turán, a helyi futballcsapat mellett dolgozott. Zoli afféle igazi pesti vagány, a szó minden értelmében. Itt és most sorjázhatnának az idézhetetlen történetek, ám egy valami biztos: a futballt mindig is komolyan vette. Már-már szállóige lett, amikor azt mondta nem egyszer, hogy „az NB III megalkuvó liga”. És ha jobban belegondolunk, igaza is van. Elvégre, akit jó (?) esetben most lecseszel, hogy miért a meccs előtt ment el bulizni, az egy hét múlva megnyeri neked a meccset. Amatőr bajnokságban nem könnyű profi fejjel gondolkodni, neki mégis sikerült, amit a Pest megyeiekkel elért eredményei hűen igazolnak. Aki most azt hiszi, afféle PR-cikk ez Zoli védelmében, nagyot téved. Merthogy nem egyszerű tisztán látni ebben a „rengetegben”.

Ami tény: ahol dolgozott – legyen szó az NB I vagy az NB II bármelyik csapatáról –, ott mindig akadtak furcsa, már-már megmagyarázhatatlan meccsei. Nem is neki, inkább a társulatának. Itt és most jöhetnének összecsapások felsorolva, összeállításokkal, furcsa (ön)gólokkal, de azt gondolom, hosszú távon a véletlenek nem léteznek. Az ellenben aligha hihető, legalábbis ép ésszel fel nem fogható, hogy valaki kockára teszi a karrierjét, a nemrég induló tréneri karrierjét azért, hogy az álomból egyszer csak rémálom legyen. Mert azt mindenki tudhatja, ha valaki kábítószert terjeszt, adót csal, „dubajozni” jár, netán meccseket ad el, azt előbb vagy utóbb utoléri a végzete, hiszen a múltja elől senki sem menekülhet.

Aczél Zoltánra korábbi játékosai vallottak, mondván, pénzt fogadott el. Nyílván, ha ketten állítanak egyet, nehéz megtorpedózni, ellenben bizonyítani legalább annyira nem könnyű. Csakúgy, mint a lélek – már persze, ha bűnös…