Nagyjából száznyolcvan perc kellett ahhoz, hogy kiderüljön, ez a szint még erős a csapatnak. Két kiesési rangadó, nulla pont, és ami még ennél is elképesztőbb, ugyanennyi szerzett és hat kapott gól. Zlatan Ibrahimovic nyilatkozta nemrégiben: a gettóból kiveheted a gyereket, de a gyerekből a gettót sosem…

Pedig bármennyire is hihetetlen, a fenti társulat tette ezen sorok írójára a legjobb benyomást az őszi szezonban, már ami a kiesőjelölteket illeti. A Budafokot ugyan nem láttam, de az előző évadban nem egyszer tekintettem meg a soros bajnokijukat, és bár minden tiszteletem Schróth Lajosé, a BLC rutinos mesteréé, csodára ő sem képes, hiszen aki eddig nem táncoltatta a labdát a fülén, az nála sem fogja megtanulni. A III. Kerületet két-, míg a Törökbálintot egy alkalommal szemléltem a lelátóról vagy a „fotóállásból”, ám mindegyik gárdából hiányzott valami, ami a Gázművekben megvolt. Érdekes, pedig a „gázosokat” egy idegenbeli négygólos vereség során figyelhettem meg úgy, hogy Metzger Tibor, az NB III, Duna-csoport újoncának edzője eltiltás miatt csak a lelátóról szemlélhette az eseményeket, mégis, a zöld-fehérek játékában volt valami, amit váratlannak hívnak. A játékoskereteket ismerve meggyőződésem, hogy a négy gárda közül nem a Gázműveké a legrosszabb társulat, holott a tabella ezt mutatja. Az azért elgondolkodtató, hogy egy elvben a kiesés ellen hadakozó társulat egy presztízsmeccsen, a III. Kerület otthonában miként kaphat ki 5–0-ra? Persze, rögtön mondhatja erre bárki, hogy az Újpest is rúgott válasz nélküli hat gólt a Ferencvárosnak, a honi harmadik vonalban pedig – legalábbis a két óbudai sereg – valamirevaló pénz nélkül húz edző- és meccsszerelést. Bár elvben nem kellene – elvégre ezért volna amatőr futball az elnevezés… –, de gratulálok a csapatok játékosainak, hogy így is „űzik az ipart”, ám ha Gázművek-labdarúgó lennék, elsüllyednék szégyenemben, mert bár elvben az akarásra és a hajtásra nem lehetett panasz a Hévízi úton, az öt kapott gól nem a meg- és kimagyarázható kategóriát képviseli. A mezőnybeli szép játék pedig hiábavaló, az eredmények azt mutatják, a Sújtás utcai csapat éretlen még a harmadosztályra, holott akad a keretében nem egy ügyes ifjú vagy kipróbált harcos. Csakhogy mint tudjuk, a pályán sohasem a nevek, a tehetséges, dédelgetett kedvencek, hanem mindig „a” futballisták küzdenek meg a pontokért…