Aczél Zoltán szót kért. Az elmúlt hét szerdán, a Telkiben lejátszott Magyarország U19–Szigetszentmiklós (2–1) felkészülési találkozót követően interjút adott honlapunknak a Csepel-szigeti klub mestere. Ahogy mindig, a 43 esztendős szakvezető ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, őszintén felelt a kérdésekre, felvetésekre. Igen ám, csakhogy… Innentől kezdve azonban vegye át a szót a magyar labdarúgó-válogatott trénere, Erwin Koeman segítője: „Sajnálom, ha félreértették a szavaimat. Megannyi barátom van Diósgyőrben, megszerettem a klubot, az ottani embereket, ezért is találom furcsának, hogy az interjú megjelenése után hozzászólások formájában sokan »megtaláltak« a diósgyőri fanatikusok közül. Üzenem az engem »fikázóknak«, hogy Diósgyőr nagy kihívás nem csupán nekem, hanem bárki másnak. Nekem mindig a szívem csücske marad a DVTK, szerettem ott dolgozni, de… Annak idején ezt a csapatot nem sokan vállalták volna el, egyszerűen azért, mert a feltételek nem igazán voltak adottak a színvonalas szakmai munkához. Én megtettem, de az talán sokatmondó, hogy akikkel én számolhattam, azok egy részével az utánam következő szakmai stáb már nem számol. A »Diósgyőr-szintű csapatok« kitételt úgy értettem, hogy a mai eszemmel feltétlenül elgondolkodnék egy olyan ajánlaton, ahol a nívós szakmai munkához sem a megfelelő játékos keret, sem az egyéb feltételek nem teljesen biztosítottak.”