Ha nem is szó szerint, de nagyjából úgy fogalmaztál idestova egy éve, hogy nem a futballt látod a futballban. Írhatnám azt, hogy meghökkentő volt mindezzel szembesülni. Írhatnám, csakhogy nem volna igaz.

Több mint tíz esztendő nem múlik el nyomtalanul. Olykor megpróbálkoztál vele, abbahagytad, aztán újrakezdted. A diadalokat nem a sportsikerekben mérted. Furcsa, már-már észveszejtő, idegborzoló ezt így kimondani, holott ez az igazság. Mentél, dacoltál, háborúztál – hol magadért, hol másokért, de legfőképpen önmagaddal. Alighanem tudtad te jól, hogy nincs ez így rendjén, csakhogy ha más a szemlélet, más a világnézet, nincs mit tenni. Illetve dehogynem, ám ahhoz át kellett volna programoznod magad legalább úgy, mint vasárnap délután Magdi anyus a félautomata mosógépet.

Aztán egyszer csak minden megváltozott. Afféle sorsfordító pillanat lehetett – vagy legalábbis legbelül ezt érezted. Hogy aztán mi játszódott le a lelkedben, arról aligha beszéltél bárkinek is. Vagy ha mégis, talán titkos üzenetben, rejtjelekkel kommunikáltál, netán Géza köbükunokája segített a mindmáig méltán népszerű Mézga családból. Meglehet, éppen hogy azt nem mondtad a recsegő-ropogó adóvevőn keresztül, hogy „MZ/X, MZ/X, jelentkezz, jelentkezz!”.

Ernest Hemingway szerint „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." Csakhogy minden relatív, elvégre semmi sem nulla vagy száz százalék. Hiszen olykor az is kérdés, ki mit nevez győzelemnek vagy vereségnek? Elvégre érezheted úgy, hiába győztél, ha legbelül tudod, mégis vesztettél, avagy megfordítva hiába nyertél, ha mégis kikaptál.

De a futball már csak ilyen. Lélekvesztő. Elvégre hány és hány olyan összecsapásnak voltál legfőképpen okozója és nem szenvedője, amikor kíméletlenül csúsztál be páros lábbal, úgy, hogy nem néztél körül, kibe szállsz bele? Ha valaki látta egy-két meccsedet, tán azt hihette, szándékosan emberre mentél, vadásztál rá. Ám a sors már csak olyan, hogy hol elvesz, hol visszaad. Van, amikor kapufáról kipattanós időszak van, és előfordul, amikor derült égből jön a villámcsapás.

A csuka szögre akasztva, ám a mez még rajtad feszül.
Menny és pokol.
Legbelül már döntöttél.
Egy kereszteződésnél sem mindegy, hogy zöld- vagy piros lámpát lát az ember.
Elég volt, kész, vége, befejezted.
Persze volt már olyan, hogy (látszólag) visszavonultál, aztán így vagy úgy, de visszakerültél a vérkeringésbe, a körforgásba.
A futball örök.
A futball örök…?