A négynapos telki összetartást a magyar U19-es válogatott szerda délután a Szigetszentmiklós elleni találkozóval zárta le. Szapor Gábor nagy célokért küzdő együttesének kilencven percéről a Foci a köbön helyszíni tudósítást közöl.

Az évek során mit sem változott. Legyen szó a szerethető, közönségvonzó futballt játszó Turáról, az Újpest ifjúsági csapatáról, netán a REAC-ról, Aczél Zoltán mindenhol ezer fokon ég. Így volt ez szerda délután is, Telkiben, ahol nem csupán azért volt különleges a Magyarország U19–Szigetszentmiklós találkozó, mert utánpótlás-válogatott együttes csapott össze NB II-es alakulattal, hanem mert egy, a kispadon visszafogott, nyugodt és egy jó értelembe vett vehemens szakember csatázott egymással. A „különmeccset” a tapasztalt Szapor Gábor nyerte meg, ám a szövetségi edző hendikeppel rajtolt, tudniillik a magyar A-válogatott trénerének csapata kedd délután a Ferencvárossal is összecsapott, azaz a Csepel-szigeti labdarúgók nem voltak, nem lehettek frissek.

Nem úgy az U19-es alakulat tagjai! A májusi, Európa-bajnoki elitkörre készülő nemzeti gárda tagjairól ugyanis megfelelő képet kaphatott a szakmai stáb, elvégre a kontinenstornán is ütközni, harcolni kell megállás nélkül – úgy, mint kedd délután. Tudniillik mindkét alakulat alaposan bekezdett, és a nagy rohanásnak gól lett a vége. A tizedik percben a középen rendre bajt keverő Tischler Patrik jutott labdához, és az MTK tehetsége nem is teketóriázott sokat, kíméletlenül bombázott Kovács Balázs hálójába (1–0).

Az első negyedóra végéig nem alakult ki számottevő helyzet egyik oldalon sem, ám ezután öt minutumon belül kétszer is a „házigazda” előtt adódott kecsegtető lehetőség, míg egyszer az SZTK is közel járt a gólhoz. A játék ezután sem volt folyamatos, hiszen sok technikai hibát követtek el a pályán lévők, ám a kiegyenlített futball után némi meglepetésre az utolsó tíz perc a Szigetszentmiklósé volt. Leginkább talán azért, mert ekkor Mojzer György már nem a jobb szélen futballozott, hanem a másik szélen, egy taktikai váltásnak köszönhetően. Az első felvonás lefújása előtt nem sokkal szöglet, illetve begyakorolt figura után Schrancz Balázs fejelt szépségdíjas gólt Antal Botond kapujának bal felső sarkába (1–1).

A második félidő hét perc szünetet követően folytatódott, ám mindkét oldalon merőben más alakulat lépett pályára. Szapor Gábor alakulatában három- (Antal Botond, Kelemen Dávid, Major Ádám), míg Aczél Zoltán egyletében négy ember (Csák Károly, Kovács Balázs, Mojzer György, Riba Dániel) maradt hírmondónak. Az eredmény mindenesetre hamar változott, ugyanis csupán egy perc harmincnégy másodperc telt el, amikor a korántsem összeszokott szigetszentmiklósi védelem összehozott egy gólt: bántó labdavesztés után az Austria Wienben pallérozódó Márkus Gábor a tizenhatoson belülre érve higgadtan vette be a tehetetlen Kovács Balázs hálójának jobb alsó sarkát (2–1).

Masszívabbnak tűnt ezekben a percekben az utánpótlás-válogatott, míg a másik oldalon hiányzott a rutin. Mert míg az első felvonásban volt egy sokat futó, rengeteg labdát szerző, a pályán jól látó, a társak által érthetően rendre „megszólított” Pintér Zoltán, a második félidőben nem volt vezéregyéniség a pályán Csepel-szigeti dresszben. Olykor igencsak sebezhetőnek tűnt a védelem még akkor is, ha a folytatásban középső védőként futballozó Csák Károly volt messze a legjobb SZTK-s. A jobban futballozó és többet veszélyeztető válogatott megérdemelten nyerte meg végül az összecsapást 2–1-re, ám a véghajrá így is emlékezetesre sikeredett. A 83. percben az utólag Szombathelyről behívott Rácz Ferenc totojázott ziccerben, majd nem sokkal később a földön maradt egy sportszerűtlen belépő után, miként az MTK-s Nagy Tibor is, ám utóbbi „csak” szimplán sérült meg. Végül mindketten a saját lábukon hagyták el a pályát, mi több, a szobája felé tartó, kicsit sántikáló Rácz Ferenc maródisága sem tűnt súlyosnak – ránézésre. Ránézésre persze sok van a magyar válogatottban és az NB II, Nyugati csoportban szereplő Szigetszentmiklósi TK-ban is, ám hogy mennyi az annyi, arra csak és kizárólag az idő adhatja meg a választ.

MAGYARORSZÁG U19–SZIGETSZENTMIKLÓS 2–1 (1–1)
Telki, 30 néző.
MAGYARORSZÁG U19, 1. félidő: Antal Botond – Gyűrű László, Kelemen Dávid, Major Ádám, Eszlátyi István – Egerszegi Tamás, Kulcsár Kornél, Ladányi Tibor – Varga Tamás, Tischler Patrik, Skriba Máté. 2. félidő: Antal Botond – Nagy Tibor, Kálnoki Kis Dávid, Major Ádám, Pados József – Zsdrál Miroslav, Kelemen Dávid, Németh László – Rácz Ferenc, Márkus Gábor, Simon Krisztián. Szövetségi edző: Szapor Gábor.
SZIGETSZENTMIKLÓSI TK, 1. félidő: Kovács Balázs – Csák Károly, Király András, Rédei Milán, Riba Dániel – Csurka Zoltán, Pintér Zoltán – Mojzer György, Csepregi Richárd, Horváth Ádám – Schrancz Balázs. 2. félidő: Kovács Balázs – Kozma István, Csák Károly, Gallé Balázs, Riba Dániel – Meggyes Dávid, Fülöp Noel, Bozsik József, Králik Balázs – Mojzer György, Makutima Noah. Vezetőedző: Aczél Zoltán.
Gólszerző: TISCHLER PATRIK (1–0) a 10., SCHRANCZ BALÁZS (1–1) a 41., MÁRKUS GÁBOR (2–1) a 47. percben.
Jó: Tischler Patrik, Major Ádám, Márkus Gábor, ill. Csák Károly, Csepregi Richárd, Pintér Zoltán.

HÓ VOLT, HÓ VAN. A Telki edzőcentrum pályáin aligha járt munkagép, de még emberi talpnyom sem „díszíti” a játékterek többségét. Az még hagyján, hogy csupán a műfüves pálya használható ezekben a napokban, de talán a játékterek felé vezető utat meg lehetett volna tisztítani a fehér lepeltől. Csak figyelem kérdése ez, semmi több…

A KISPADON: BOZSIK PÉTER. Nyílván elírás történt, semmi több, de ettől még megmosolyogtató volt olvasni a vendégek cserejátékosai között Bozsik Péter nevét. Az egyébként kitűnő szakvezető nem került Szigetszentmiklósra – hogy miért, erről nemrégiben a sportnapilap hasábjain lehetett olvasni –, ám fia, József igen, mi több, a második félidőben pályán is volt még akkor is, ha nem tűnt ki a többiek közül.

MEZ-TELENÜL. Akadt, aki a pálya szélén állva megkérdezte: Majoros Árpád még a Szigetszentmiklós játékosa? Az ok: a Csepel-szigeti társulat még az őszt idézte, legalábbis ami a dresszeket illeti. Amúgy Majoros már az élvonalbeli Vasas híveit boldogítja – vagy épp szomorítja… –, miként Burnejko sem a Csepel-szigeten futballozik már.

JELLEMVONÁS. Történt az első félidő közepe táján, hogy kettő az egyben húzhatott kapura a magyar U19-es válogatott. A tizenhatos közelébe érve Skriba Máté nem passzolta le az egyedül, kilométeres körzetben védő nélkül érkező csatártársnak a labdát, inkább – igaz, nem sokkal, de – a bal kapufa mellé durrantott. Az egyébként tehetséges szombathelyi futballista remélhetőleg tanult az esetből, mert májusban egy ilyen ziccer kihagyása sokba, nagyon sokba kerülhet…

MEGHÖKKENTÉS. Meglehetősen ritka, még gyakorló meccsen is, hogy a támadóból védő lesz, miként a védekező középpályásból hátvéd. Márpedig ez történt szerda délután, amikor a kiemelt U19-es bajnokságban szereplő Pécsi MFC egyik legjobbja, a házi gólkirály Eszlátyi István balhátvédet (!) játszott, míg az Újpest-ifiben, illetve a lila-fehérek NB III-as alakulatában a fedezetsorban szűrőként futballozó Gyűrű László jobb oldali védőként állt helyt. A találkozót követően megkérdeztük mindennek okáról Szapor Gábort, aki készségesen nyilatkozott honlapunknak. (Az interjút hamarosan olvashatják.)

KAPUSKÉRDÉS. Habár a beívelésekre jól mozdult ki, egy-egy megmozdulásán látszott, könnyen zavarba hozható Kovács Balázs, a Szigetszentmiklós cerberusa. Bár Balikó Milán jelenlegi formájáról nem tudunk véleményt formálni, Aczél Zoltán, az SZTK mestere alighanem akkor nyugodhat meg igazán, amikor a jelenleg műtét után felépülőben lévő Szabó Kálmánra is számíthat – feltehetőleg első számú kapusként.