Hé, fiú! Ülj le egy kicsit, lazíts! Ha az akaratod továbbra is erősebb a vasnál, és nem temeted el az álmaid, sikerülni fog! Eddig sem adtad fel a harcot, küzdöttél, gürcöltél, még ha nem is látványosan, de aki akarta, hidd el, észrevette.

Hé, fiú! Maradj még egy percig nyugodtan, de ne dőlj hátra, mert nincs miért. A célodat már tudattad a világgal, amit megálmodtál, és amely eleinte kétségek között fogadta a törekvéseidet, de már elhiszi, hogy végigcsinálod, aztán lesz, ami lesz.

Tizenöt pont. Meg kell becsülni, hiszen ez a péntek este nem úgy indult, hogy mámoros lesz a vége. Hé, fiú! Gondolkodj! Egy lyukas tízfillérest sem adott volna senki arra, hogy a papírforma nem érvényesül, mi több, a sors visszaadott valamit az elmúlt időszak keserveiből. A kocka fordult, mi több, az utolsó percek a magyaroknak hozta meg a hőn áhított sikert, a svédek pedig lógó orral mehettek haza.

Hé, fiú! Próbáld meg tartani magad, küzdj tovább megkettőzött erővel, ha kell, a taknyodon-nyáladon csússz, adj bele apait-anyait, hogy nyugodtan nézhess bele a tükörbe: te mindent megtettél. Jól vésd az eszedbe, csak azok érnek el sikert, akik tesznek is érte.

Hé, fiú! Nemsokára itt a következő csata, amikor ismét bizonyítanod kell. Hiába az ezerszer elátkozott, a Himnuszból kiragadott „balsors, akit régen tép…”-sor, mondhatnád, bűnhődtél már eleget, de te most ezzel ne törődj, csak küzdj tovább. És ha kapsz a sorstól egyetlen percet, egy már-már kihagyhatatlan ziccert, tudni fogod, mit kell tenned…