Sorozatunk negyedik epizódjában az NB I, az NB II, Keleti csoport és a Nyugati csoport után a kiemelt U19-es bajnoksággal foglalkozunk. A dobogósokról részletesebben értekezünk, de a többi csapatot is méltatjuk, még ha csak „címszavakban” is. Mindezen felül a főszereplők, azaz jó néhány futballista véleményét közöljük. Itt és most a labdarúgók kifejthették, mit gondolnak a pontvadászat színvonaláról, valamint mi jut eszükbe együttesük őszi szerepléséről.

Lesz miért, kiért izgulni. Jó ezt leírni akkor, amikor a tél újabb adagot küld a fagyos hetekből, elvégre amíg mi, futballszerető honpolgárok olvasunk, olykor beszélünk a futballról, addig a főhősök güriznek napról napra, mégpedig szó szerint hóban, fagyban.
A hangulat szerencsére nem fagyos, ám ettől még tény: a tabella eleje igencsak „beállt”. Élen a nagycsapathoz hasonló szisztémában futballozó, ám sokkalta eredményesebb MTK, amely holtversenyben a legtöbb gólt szerezte (41), és a második legkevesebbet (11) kapta, nem mellékesen az őszi gólkirályt is a Sándor Károly Akadémia adja Vass Patrik személyében. Az apró termetű, ám a pályán annál nagyobb dolgokra képes futballista a kék-fehér társulat esze: ha ő nincs, az a bizonyos szekér akkor is döcög, ha tudjuk, a „játékosgyártásban” magasan az MTK áll az élen – legalábbis egyelőre. A futballista a nyáron adott interjút honlapunknak, és akkor beszélt többek között a külföldi szerződésről is. Ehhez képest az ősz még mindig Magyarországon érte, amivel aligha van bármi gond, hiszen tudásához kétség sem férhet, egy per egyes átlaga – merthogy tizenöt találatig jutott – pedig egyenesen dicséretre méltó.

A Budapest Honvéd szereplése is kalaplengetést érdemel, hiszen a Magyar Futball Akadémia holtversenyben a második legtöbb gólt szerezte (37), ugyanakkor a legkevesebbet kapta (9). Ez utóbbi adat bár effektíve kicsi, mégis nagy szám: a társulat hálója nem kevesebb, mint nyolc (!) alkalommal nem rezdült meg. Hiszen bár az Újpest, a Felcsút, a Debrecen, az MTK, a Kaposvár, a Nyírsuli, a Békéscsaba és a Kecskemét is szíves-örömest betalált volna a piros-feketék kapujába, a fenti nyolc derbiből – most kapaszkodjanak meg – hét sikerrel és mindössze egy döntetlennel (MTK) „jött ki” a Honvéd. No és az a 24–0-s gólkülönbség sem elhanyagolható tényező… Bár a pletykák szerint George F. Hemingway, a XIX. kerületi klub mindenható ura már eladta az Akadémiát, ha nem így történt, az éllovas rázós tavaszra számíthat. És nem feltétlenül azért, mert esős időben a Lehel téren ZIU típusú 76-os trolibuszra szállnának fel Deutsch Bencéék…

Általános meglepetésre a Ferencváros a dobogón végzett. Normális esetben nincs hírértéke a fenti mondatnak, ám a jelenlegi FTC-t elnézve bajosan beszélhetünk normális esetről, és itt természetesen csak és kizárólag az egyesületről, illetve annak sajátságos helyzetéről beszélünk. A munkát Milovanovics Dejannal kezdő, majd Tuboly Frigyessel folytató FTC U19 nagyszerű őszt produkálva végzett a harmadik pozícióban, köszönhetően a bravúroknak. A Budapest Honvéd (2–1) és az MTK (1–0) idegenbeli legyőzése nagy fegyverténynek számít, miként a fehérvári diadal (2–1) sem semmi, de a Fáy utcában sem nyertek sokan 3–0-ra, nem is beszélve a mindig presztízsmeccset hozó újpesti fellépésről (1–1). Sajó Dániel az egész ősz folyamán egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, a hórihorgas középső védő házi gólkirálya (!) csapatának, mégpedig négyes társbérletben. Létfontosságú góljaiból sokat profitált a Fradi, ám meglehet, tavasszal már nem fog: nem lenne meglepetés, ha márciustól az NB III, Mátra-csoportban szereplő Ferencváros II. labdarúgójaként várná a hétvégéket. Teljesítménye alapján megérdemelné.

A Videoton (4.) produkciója felemásra sikeredett az előkelő pozíció ellenére is, hiszen a rangadók közül csak a Budapest Honvéd ellenit nyerte meg (2–1) a társulat. A Vasas elleni hazai 6–1 mindenesetre nagy tettnek minősült. A Felcsút (5.) nagy bravúrt nem tudott bemutatni, az ősszel gyengélkedő DVSC kiütésére (6–2) ennek ellenére is sokan felkapták a fejüket. A Győri ETO (6.) inkább a negatív meglepetés kategóriája, mint a pozitívé: a kisalföldiek nagyon sok gólt kaptak (28), és bár az előre felé játékukkal általában nem volt gond, az első öt körben elért húsz találattal – köztük a Vasas ellen elért 4–4 a nyári forróságban is remek meccset hozott – mintha kilőtték volna magukat Varga Tamásék. Ezen „tétel” bizonyítéka, hogy a rá következő tíz fordulóban szereztek szinte majdnem pontosan ugyanennyit a zöld-fehérek (21), ami finoman szólva is kevés. Az élcsapatok közül egyet (!) sem győzött le az alakulat, ami a tabellán elfoglalt helyezésben tökéletesen megmutatkozik.

És ha már a Vasas (7.) szóba került: Komjáti András csapata az első kilenc helyezett közül a legtöbb találatot (32) kapta, ami visszavezethető arra, hogy a védelem nem minden esetben hozta a 2008/2009-es évadban tapasztaltakat. Az összeszokott Matolcsi Marcell, Cserpák Dániel belső védőpáros által irányított hátsó alakzat meghökkentően sokszor kapitulált – kilencvenpercenként. Ha Komjáti trénernek vannak rémálmai – játékosairól nem is beszélve… –, az aligha merül ki a Budapest Honvéd (1–5), a Videoton (1–6) vagy éppen a Ferencváros (0–3) elleni találkozóban. A Pécsi MFC (8.) ebben a szezonban nem a kiesés ellen hadakozik, ami már csak azért is meglepetés, mert az első tíz helyezett közül messze a mecsekaljaiak voltak a legeredménytelenebbek (23). Sietve tesszük hozzá: a találatok felét Eszlátyi István egymaga szerezte, avagy ő már bizonyosan tudja, a tizenegyes nem mindig büntető. Nem úgy az Újpestnek (9.) a nem ismerős környezet. Mundi Viktor társulata összesen tízszer lépett fel vendégként, így aligha csoda, hogy a lila-fehérek ezen fellépéseiken mindösszesen tizenhárom egységet kasszíroztak. Az éllovas MTK elleni 1–0-s diadal mindenesetre gratulációt ér, nem úgy a Videoton elleni hazai 0–4…

A Kecskemét (10.) igencsak szélsőségesen produkált: Szabó István alakulata, ahogy kikapott hazai pályán 5–1-re a Győri ETO-tól, ugyanúgy meg tudta verni a Felcsútot (1–0) is. Szentgyörgyi Ákos (12 góllal második a góllövőlistán) vagy éppen Tölgyesi Viktor (6 találatig jutott) mindenesetre nagy érték, szerencsére ezt már az NB I-es alakulatnál is tudják. A Kaposvár (11.) a második legtöbb gólt kapta az ősszel (40), márpedig átlagban majdnem háromgólos hátrányból feltápászkodni talán még a Manchester Unitednek vagy a Barcelonának sem jönne össze. Ami tény: ha valaki sokgólos, élvezetes – már akinek, persze… – találkozókat szeretne végigizgulni, az bátran látogasson ki a Rákóczi valamelyik meccsére, elvégre a somogyiak kétszer vívta tízgólos (!) összecsapást (Debrecen–Kaposvár 5–5, Kaposvár–MTK 3–7), egyszer hét találatost (Ferencváros–Kaposvár 4–3), háromszor hat találatost (Kaposvár–Újpest 4–2, Kaposvár–Sopron 5–1, Vasas–Kaposvár 5–1). Igaz, utóbbiak a totóban nem fizetnek, a futballpályán néha igen. A Nyírsulinál (12.) viszont éppen a szerzett gólokkal van gond: a tizennégy találat borzasztóan kevés, márpedig a nyíregyházi védelem hiába acélos – hatszor maradt érintetlen a háló –, ha nem találnak sürgősen egy keleti gólvágót, bizony akár még bajba is kerülhet a Nyírsuli a tavasszal.

A Debrecen (13.) szereplése kívülállóként azért elkeserítő, mert mégiscsak a legjobb honi társulat közvetlen utánpótlásáról beszélünk, ami még akkor is igaz, ha tudjuk, a legjobbak az NB II-ben jelenleg éllovas DVSC-DEAC, vagy éppen az NB III, Tisza-csoportban prímán produkáló Létavértes „alkalmazottai” voltak az ősszel. Sándor Csaba, a Loki korábbi kitűnő középpályása, az U19-es gárda mestere nem véletlenül fakadt ki a honlapunknak nemrégiben adott interjújában, miszerint ezt a keretet nem ő alakította ki. A tények persze ettől még makacs dolgok: a DVSC védelme egyszer hat (Felcsút–Debrecen 6–2), kétszer öt (Debrecen–Kaposvár 5–5, Vasas–Debrecen 5–0), és kétszer is négy gólt (Debrecen–Videoton 1–4, Budapest Honvéd–Debrecen 4–0) kapott, míg a mérleg másik serpenyőjében csupán az áll, hogy háromszor nem kapitulált a hátsó alakzat (Debrecen–Sopron 0–0, Debrecen–Győri ETO 0–0, Ferencváros–Debrecen 0–1). Igaz, ez utóbbi bravúrdiadal volt, amit a karácsonyfa alá tehettek a piros-fehérek. A Békéscsaba (14.) és a Zalaegerszeg (15.) bármily meglepő, csupán pontszámot tekintve (11) azonosak, hiszen míg a viharsarkiak „szimplán” találtattak gyengének – a Ferencváros (2–0) legyűréséért persze taps járt, miként a Videoton otthonában aratott diadalért (2–1) is –, addig a ZTE fiataljai a hatodik helyezettől lefelé a legkevesebb (!) gólt kapták, szám szerint huszonnégyet. Jellemző, hogy mindössze két fővárosi legénység, a Vasas és az Újpest tudott négyszer betalálni a Bán István, majd Balázs Zsolt edzette alakulatnak, míg négy gárda egyáltalán nem. Beszédes adat az is, hogy öt alakulat is csupán egyszer tudta bevenni a kék-fehérek kapuját. A Sopron (16.) esetében azonban már mit sem érnek a szavak: holtversenyben a legkevesebb siker, messze a legtöbb kapott gól (55). Az MTK-tól kilencet, a Győri ETO-tól nyolcat, a Vasastól és az Újpesttől hetet, a Kaposvártól ötöt, míg a Felcsúttól és a Kecskeméttől négyet beszedő csapat esetében nincs miről beszélni. Gondolkodni viszont érdemes: a hűség városában tényleg leáldozóban van a futball?...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
VÉLEMÉNYÜK SZERINT * VÉLEMÉNYÜK SZERINT * VÉLEMÉNYÜK SZERINT
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
BERDÓ VALENTIN (Pécsi MFC): – A nyolcadik helyen zártuk az őszt, ami nem rossz, azonban volt egy-két meccs az ősszel, ahol érthetetlen módon gyengén játszottunk – itt a Vasas elleni 1–5-re és a Győr elleni 0–4-re gondolok –, azonban szerintem mi vagyunk az egyetlen csapat a bajnokságban, amelyik az első két helyezettől nem kapott ki, hiszen az MTK ellen 1–1-et játszottunk, míg a Honvédot 1–0-ra legyőztük. Hazai pályán csak egy vereségünk volt az ősszel, idegenben azonban elég gyengék voltunk. A bajnokság színvonala az utóbbi időkhöz képest véleményem szerint kicsit csökkent, talán közrejátszott az is, hogy sok helyen fiatalabbakkal álltak ki a csapatok. A csapatunk teljesítményével elégedett lehetek, mivel az utóbbi évekhez képest, amikor mindig a kiesés ellen kellett játszani, elég nagy előrelépés a nyolcadik helyezés. Tavasszal azonban egy-két hellyel előrébb várom a csapatot, még talán az ötödik-hatodik pozíció is bennünk lehet, ha elkerülnek a sérülések és javítunk az idegenbeli mérlegen is.

BEZERÉDI ÁDÁM (Felcsút): – A bajnokság színvonala, úgy gondolom, hogy nem rossz, mert vannak nagyon jó, és kevésbé jó csapatok. A gyengébb képességű alakulatok is képesek meglepetést okozni, ezért minden meccset tiszta fejjel, megfelelő koncentrációval kell játszani. Azt gondolom, az élmezőnyben akármi előfordulhat, de minden esetre az MTK-t nehéz lesz megfogni. A csapattal újoncként nem értünk el rossz eredményt, sőt, ha jobban koncentrálunk, még szebb eredményt is elérhettünk volna. Összeszedett csapatként jól működő társaság vagyunk, bár az őszi szezonban voltak megingásaink. Gondolok itt a Fradi elleni mérkőzésre, ahol az utolsó percekben tudott két góllal egyenlíteni az FTC, a ZTE elleni meccsre, ahol a kiesés ellen küzdő ellenféllel is csak döntetlent értünk el. Ezek az elvesztett pontok nagyon fognak hiányozni. Ami a tabellát illeti, teljesen reálisak a helyezések, az élmezőnyben lévő csapatok nagy küzdelmet fognak vívni egymással a jobb helyezés érdekében.

DEBRECENI ZSOLT (Debreceni VSC): – Én már az utóbbi három évben ebben a korosztályú bajnokságban szerepelek. Tavaly és tavaly előtt még a két-három esztendővel idősebbek ellen szerepeltem, és ez az első évem, hogy korombeli ellenfelekkel játszhatom. Erről a bajnokságról mindenki nagyon jól tudja, hogy ez bármelyik korosztályos bajnokságtól eltérő. Mind a fizikális, mind a mentális részt tekintve, de ami a legfontosabb: a csapatok erőviszonyait tekintve. Míg más utánpótlás-pontvadászat arról szól, hogy van három-négy együttes, vagy sokszor még ennyi sem, és az év csak arról szól, hogy ezen csapatok közül melyiknek sikerül elnyernie az elsőséget. Ezzel szemben ez a bajnokság más! Itt nem beszélhetünk arról, hogy csak ez vagy az a csapat van jelen és harcol a bajnoki elsőségért. Elég jól érzékelhető főleg játékos szemmel az, hogy itt bármi megtörténhet. Az első megverhet bárkit, és bárki megverheti az elsőt! Sosem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy a csapatok előre eltervezik. Bármi megtörténhet! Sosem szabad lebecsülni egyetlen egy csapatot sem, mert abból elég csúfos vereségek alakulhatnak ki. Szerény véleményem szerint ez egy nagyon jó és egy nagyon erős bajnokság, bármilyen szemszögből is figyeljük, de színvonalas és látványos is. Még nincs semmi lefutva, bármi történhet még a tavaszi idényben. Bármi! A tabella reális-e vagy sem? Ezt így nehéz lenne megállapítani. Tényleg nem szabad az utolsó csapatot sem lebecsülni és az elsőket sem túlértékelni. Fiatalok vagyunk még és bennünk van a hiba, és ezt az ellenfél kegyetlenül ki is fogja használni. A tabella mindig egy pillanatnyi formát mutat. Vannak olyan csapatok, amelyek nem a tudásuknak megfelelő helyen vannak, és a bajnokságban sokkal jobb helyezés járna nekik, de főleg mentálisan nem teljesítenek úgy, ahogy az kellene és elég sok hibának köszönhetően a jelenlegi helyezéssel kénytelenek megelégedni. A saját csapatom teljesítményével nem vagyok megelégedve és szerintem senki sem lehet, a csapatot tekintve, mint a szülőket és a vezetőséget. Tőlünk többet várnak sokkal többet, főleg azt követően, hogy a DVSC-TEVA köztudottan BL-főtáblás csapat. És ez nagy szó. Éppen ezért eléggé bántó ez a fél szezon és ezt a tizenöt fordulót tekintve az elfoglalt helyezésünk is. Nem hinném, hogy ez a fiatal csapat ennyire képes! SOKKAL TÖBB VAN BENNÜNK! A legnagyobb baj a csapat felfogásában, de főleg a fejekben kereshető. Valamilyen oknál fogva hétről-hétre készülünk, mégsem tudunk fejben úgy koncentrálni, amit egy ilyen erős bajnokság megkövetel. Ennek köszönhető leginkább ez a helyezés, amit elfoglalunk. Télen egy erős felkészülésben lesz részünk, addigra remélhetőleg a fejekben is tisztázódnak a dolgok minden embernél, és ha ez sikerül, akkor szerintem egy jó helyen fogunk tartózkodni a bajnokság végére. Sok hibát elkövettünk és ez mind ennek a dekoncentráltságnak köszönhető. Ezen túl kell lépni. Fiatal a csapat, van még mit fejlődni, de ha mindenki odateszi magát, nem lesz baj!

IVANCSICS DETRE (Sopron): – Véleményem szerint a bajnokság egy olyan jó középszint, igazából négy-öt csapat van, amely magas szinten játszik. A saját alakulatommal természetesen nem vagyok megelégedve, hiszen utolsók vagyunk a tabellán, de úgy érzem, hogy az előttünk lévő hat csapat semmivel sem erősebb, szóval még bármi lehet.

KALTENECKER KRISZTIÁN (Debreceni VSC): – Sajnos az őszi szezonbeli szereplésünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, vagy ahogy az egy bajnokcsapat utánpótlásától elvárható lenne. A tavalyi, jól összeszokott csapat véleményem szerint, nagyobb eséllyel vette volna fel a küzdelmet az akadémiák csapataival szemben. A ’91-es születésűek többsége azonban a DVSC NB III-as, létavértesi együttesben kapott bizonyítási lehetőséget, így a ’92-es születésűek alkotják a gárda zömét, néhány ’91-essel, s időnként az NB II-ben szereplőkkel kiegészítve. Sajnos időbe tellett, míg a védelem összeszokott, s a kezdeti mérkőzéseken többször kaptunk védelmi hibából gólokat. A középpályán több meghatározó játékos kiesésével kellett számolnunk, mivel más csapathoz igazoltak, vagy a bajnokság elején lesérültek. Mire a csapat összeállt, a csatáraink hullámzó teljesítménye miatt több meccsen is gólképtelenek voltunk – rúgott gól összesen tizenhat –, sorra hagytuk ki a helyzeteket, és ez súlyos pontveszteségeket jelentett. (Zárójelben jegyzem meg, hogy legalább hat pontot vesztettünk bírói tévedést követő pontrúgások és büntetők miatt.) A sorozatos kudarcok mentálisan is megviselték a csapat tagjait, s néha az önbizalomhiány miatt nem sikerült megfelelően teljesíteni. Edzőnk, Sándor Csaba mérkőzésről mérkőzésre próbálta megtalálni a játékosok megfelelő helyét, míg a társulat számára a legmegfelelőbb taktikát. A szezon végén, fegyelmezett csapatjátékkal sikerült idegenben legyőznünk a Ferencvárost. Remélem, ezt a formát és mentalitást átmentve, sikerül a tavaszi idényben javítanunk a helyezésünkön.

KARÁCSONY BALÁZS (Győri ETO): – Az U19-es bajnokságot színvonalasnak találom, és örülök neki, hogy egyre több akadémia alakul, mert ezáltal talán nagyobb lesz a rivalizálás a csapatok között. Az együttesemmel nem igazán vagyok megelégedve, az első három között kellene lennünk a tabellán a képességeink alapján. Sok kiváló egyéniség van a csapatban, csak csapatként nem igazán működtünk együtt. Ezeket a hiányosságokat megpróbáljuk tavasszal pótolni és minél jobb eredményt elérni.

KOMORÓCZI BÁLINT (Zalaegerszeg): – Számunkra nem sikerült jól az ősz, hiszen a táblázat hátsó felében vagyunk. Az első öt-hat fordulóban nem volt biztos, hogy ki lesz az edzőnk, szerintem ez is közrejátszott a rossz szereplésben, ezért mindenképpen jobb teljesítményt kell nyújtanunk a tavasszal. A bajnokság színvonalát ötös skálán erős hármas és gyenge négyes közöttire tenném. Voltak jó meccsek, de akadtak gyengébbek is. A hajtással soha sincs gond a meccseken, mert az mindig megvan. A táblázat szerintem nem reális, mert erősebbnek érzem a társaságot a táblázaton elfoglalt helyezésénél! Az ősz folyamán a szerencsével is hadilábon álltunk, hiszen a kapufák kifelé pattantak, a mi kapunknál viszont befelé. A helyzeteket nem jó százalékkal értékesítettük, illetve olyan csapatok ellen szenvedtünk vereséget, akik a közvetlen közelünkben voltak. Úgy érzem, hogy mindenképpen jobban fogunk szerepelni a folytatásban és megindulunk felfelé. A középmezőnybe szeretnénk felzárkózni, és ezt nem tartjuk elképzelhetetlennek, hiszen szeretnénk megkeseríteni a nagycsapatok dolgát!

PAGET OLIVÉR (Győri ETO): – Úgy gondolom, hogy az idei egy nagyon kiegyensúlyozott bajnokság, ahol nincsenek úgymond előre lefutott meccsek, senki sem vehet félvállról egyetlen találkozót sem. Emellett pedig egyre több a magas színvonalú mérkőzés és ezek között akadnak olyanok, amelyek megállják a helyüket a hasonló korosztályú nemzetközi porondon is. Mindezt arra alapozom, hogy volt szerencsénk a felkészülési időszakban, illetve még a tavalyi szezonban számos külföldi együttessel megmérkőzni.
A társaság mostani teljesítménye nagyon felemás képet mutat, legfőképpen ennek köszönhető a tabellán elfoglalt hatodik helyezésünk. Az első találkozókon a csapat remekül játszott, sok helyzetet tudtunk kialakítani és ezekből sok gólt sikerült szereznünk. Az őszi szezon második felétől azonban egyre jobban esett vissza a teljesítményünk, és sajnos ehhez hozzátartozik, hogy az előttünk lévő öt együttestől vereséget szenvedtünk. A csapat nevében mondhatom, hogy természetesen nem vagyunk elégedettek az őszi szereplésünkkel, hiszen a célunk legalább a dobogós helyezések valamelyikét elfoglalni. Úgy érzem, hogy erre reálisan megvan még az esélyünk, de ahhoz egy sokkal jobb tavaszt kell produkálnunk.

SAJÓ DÁNIEL (Ferencváros): – Úgy érzem, hogy elég kiegyenlített a mezőny, talán a Honvéd és az MTK kivételével, akik kicsit kiemelkednek. Elég színvonalasak szerintem a mérkőzések, főleg akkor, amikor a „felsőház” valamelyik két csapata játszik egymás ellen. Együttesem teljesítményével elégedett vagyok, hiszen a két bajnokesélyest, a Honvédot, illetve az MTK-t is megtudtuk verni idegenben, viszont van némi hiányérzetem, hogy az úgymond kötelező mérkőzéseket nem mindig tudtuk hozni. Annak viszont örülök, hogy akadémiai csapattól nem kaptunk ki az ősszel. Szerintem reális, amit a tabella mutat, és az MTK és a Honvéd között fog eldőlni a bajnoki cím, de úgy érzem, még mi is beleszólhatunk, ha ugyanilyen félévet, vagy még jobb tavaszt produkálunk.

SZÉP DÁVID (Zalaegerszeg): – Szerintem elég jó az U19-es bajnokság színvonala. Ez abban is megmutatkozik, hogy elég sok idén is a meglepetés, a váratlan eredmény, de van egy-két kiemelkedő és gyenge egylet is a bajnokságban, ahogy az szokott lenni. Emellett eléggé halovány a csapatunk idei teljesítménye a tavalyi második helyhez képest, de nagyon sok mérkőzésünk volt az ősszel, amikor nem érdemeltünk vereséget, vagy éppenséggel győzelmet érdemeltünk volna. A tabella nagyjából reális eredményt mutat, habár szerintem csapatunknak a nyolcadik-tizedik hely körül kellene állnia, de az biztos, hogy nem kieső helyen.

TÁNYÉROS ÁDÁM (Videoton): – Úgy érzem, hogy mindenféleképpen színvonalas ez az U19-es bajnokság, amiben szerepelünk, sok jó csapattal és nagyon kiemelkedő, tehetséges játékossal. Az őszi teljesítményünkkel elégedett vagyok, azon felül, hogy voltak olyan elhullajtott pontok, amiket olyan csapatok ellen veszítettünk el, amelyek a tabella alsó régiójában szerepeltek ősszel. Együttesünk elvárása, hogy dobogós helyezést érjünk el, és szerintem ezt teljesíteni is tudjuk, ha ugyanúgy odafigyelünk a tavasszal is.

TÖLGYESI VIKTOR (Kecskemét): – Az U19-es pontvadászat, ahogy lenni szokott, idén is nagyon erős bajnokságnak számít. Erre jó példa, hogy az eddiginél több akadémia szerepel a bajnokságban, így még tovább nőtt a színvonal. Ezt a tabella is tükrözi, mivel az első öt helyen a Ferencvároson kívül csak akadémiai csapatok találhatóak. Ez nem meglepő, hiszen a játékosok ezeknél a csapatoknál komolyabb képzést és edzést kapnak. A középmezőny nagyon szoros, hiszen itt olyan alakulatok vannak, amelyek bármikor képesek megverni a másikat, ezeknek a társulatoknak a meccsein minden pont számít. Mi a középmezőnyben foglalunk helyet, és úgy érzem, a tizedik helyünk reális, a szezon előtti célkitűzésünket teljesítettük, talán még túl is szárnyaltuk a pontszámmal. A vezetőség tizenöt pontot tűzött ki célul, de ezt „túllőttük”. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy idegenben is jól szerepeltünk, bravúros pontokat hoztunk, például Békéscsabáról, Nyíregyházáról és Zalaegerszegről. Itthon is volt jó pár bravúrunk, gondolok itt a debreceni, illetve a felcsúti és a Vasas elleni meccsünkre. A csapatom teljesen reális helyet foglal el a tabellán, és reménykedünk a még szebb tavaszban, mert akár a nyolcadik helyet is elcsíphetjük.

Kapcsolódó cikkeink:
FÓKUSZBAN A FELKÉSZÜLÉS: VASAS U19–FC HATVAN 6–0. Fáy utca: mínusz Hat(van)
KIEMELT U19, 1. FORDULÓ: MTK–FERENCVÁROS 0–1. A gólerős belső védő, Sajó Dániel találata újra fontos pontokat ért
KIEMELT U19, ÚJPEST–FERENCVÁROS (1–1) RANGADÓ UTÁN: INTERJÚ AZ EDZŐKKEL. Mundi Viktor Egerszegi Tamást dicséri, míg Dejan Milovanovics a kőkemény munkára hívja fel a figyelmet
VASAS–GYŐRI ETO U19-ES MÉRKŐZÉS UTÁN: HAZAI SZEMMEL. Interjú Komjáti András edzővel, és a csapat játékosával, Balogh Bencével, valamint Fürjes Ádám véleménye
VASAS–GYŐRI ETO U19-ES MÉRKŐZÉS UTÁN: VENDÉGSZEMMEL. Interjú Preszeller Tamás edzővel, és a csapat két játékosával, Hagymási Dániellel és Molnár Tiborral
DEBRECEN–NYÍREGYHÁZA: HÁROMSZOR IS ÖSSZECSAPTAK. Nem csupán a felnőttek, az utánpótlás-csapatok is szombaton mérkőztek meg egymással, ám csak egyszer örülhettek a vendégek

KÖVETKEZIK várhatóan február 13-án, szombaton: Kiemelt U17, avagy harcban a dobogóért