„Nagyon vártam már ezt a hétfőt, hogy újra elkezdhessek edzeni a többiekkel.”
Normális esetben tehetséges, sokra hivatott futballista nem mond ki vagy ír le ilyen mondatot, csakhogy Fürjes Ádám, a Budafok volt, a Vasas jelenlegi középpályása majd’ fél éves kényszerpihenő után térhetett vissza oda, ahol a legjobban érzi magát: a futballpályára.

Annak idején honlapunk több ízben is beszámolt az 1991-es születésű fedezet egészségi állapotáról. Keresztszalag-operáció után nem könnyű cselre, lőtt passzra vagy kapura lövésre gondolni, de Fürjes Ádámnak nem csupán az akarata, a hite is rendkívül erős volt és az is maradt.

„Minden jól ment az első edzésen, igaz csak futás volt, utána a többiek játszottak, amiből én még kimaradok egy ideig, ugyanis még kerülnöm kell az ütközéseket. A keddi gyakorlás már izgalmasabb volt számomra, hiszen újra kapura lőhettem, ívelhettem jobbal és ballal, igaz, utóbbival még csak óvatosan. Hál' Istennek, komolyabb fájdalmaim nincsenek, nem vizesedik, nem fáj, viszont kitámasztásokkor, illetve edzés után megpihenve még érzem, hogy kicsit érzékeny, de szerintem öt és fél hónap után ez még normális.”

A fokozatosság elve ilyenkor a legfontosabb, márpedig a türelem rózsát terem, és ha Fürjes Ádámnak nagy szerencséje van, nem Rózsa Györgyöt.

„Az NB I-esekkel edzek, amit tudok, csinálok, de a játékoknál, támadásvezetéseknél kiállok, és ilyenkor a jól megszokott futás vagy lépcsőzés vár rám. Nem sietek el semmit, így tavasszal már nem fogok bajnoki mérkőzést játszani. A cél az, hogy a nyári felkészülésre százszázalékos legyek. Remélem, hamarosan visszanyerem a formámat és az erőnlétemet, mert minél előbb be szeretnék mutatkozni az élvonalban.”
Ez utóbbi pedig motivációnak aligha utolsó.