HATVAN: INTERJÚ AZ EDZŐVEL. Győri Zoltán az utánpótlásban látja a Heves megyeiek eddigi és leendő sikereinek titkát, mert mint fogalmazott: „Százezer forintos havi pénzeket nem tudunk fizetni”

Két hete a Vasas U19-es csapata szinte átgázolt a Heves megyei I. osztály második helyezettjén, hiszen a lelkesen és ötletesen futballozó angyalföldi ifisták 6–0-ra verték az FC Hatvant. A csapat edzője, a volt élvonalbeli támadó, a még mindig csupán 33 éves Győri Zoltán ugyan nem volt elégedett az eredménnyel, amúgy viszont panaszra nincs oka, hiszen az eddigi eredményei önmagukért beszélnek.
– Miközben itt kinn repkednek a mínuszok, „odabenn” is hasonlóan alakult minden, legalábbis csapata, az FC Hatvan számára. Aligha elégedett.
– Az eredménnyel nem vagyok elégedett, de a felkészülési mérkőzést én felkészülési mérkőzésnek fogom fel – felelte Győri Zoltán. – Nekünk a bajnokságra kell készülni. Sajnálatos módon a termet Hatvanban csak úgy tudtam elintézni, hogy hétfő, szerda, péntek, és este nyolctól tíz óráig. Gondolhatja, nekünk tegnap este nyolctól tízig egy nagyon kemény edzésünk volt, szombat reggel pedig fél kilenckor indultunk Budapestre. Szóval amatőr csapat lévén ez elég húzós program így. De nincs más lehetőségünk, úgyhogy ha ezt is figyelembe veszem, elégedett lehetek azzal, hogy tizennégy emberem az első perctől az utolsóig hajtott. Fáradtabbak voltunk, és mivel az első félidőben csak kettő-nulla volt a Vasasnak, azt gondolom, hogy jól tartottuk magunkat. Egy kicsivel többet tarthattuk volna meg a labdát, főleg a középpályán, mert ott sokat eladtunk belőle, de nyílván – mint említettem – ez a fáradtságnak is betudható.
– Másodikként telelnek, de azért meg kell kérdeznem: a bajnoki cím megszerzéséért küzdenek?
– Az én, illetve a csapat célja is az, hogy felkerüljünk az NB III-ba. Nagyon szeretnénk megnyerni a bajnokságot, de nyilván ennek sok összetevője van. Elsődlegesen egy olyan játékos keretet kellene összehozni, ami ütőképes, akikkel meg lehet nyerni a bajnokságot. Az ilyen labdarúgók szerződtetéséhez pedig pénz kellene. Na már most abból van a legkevesebb. Olyan pénzek vannak például Pest megyében, hogy…
– Sajnos vagy sem, ez így igaz.
– Azért is említem éppen Pest megyét, mert közel van Heveshez, és nagyon sok hatvani vagy környéki labdarúgó járt és játszott Pest megyében – pénzt keresni. Mi ezekkel nem tudjuk felvenni a versenyt, és nem is akarjuk. Százezer forintos havi pénzeket nem tudunk fizetni. Én annak idején az NB II-ben, de volt, hogy az NB I-ben kerestem ennyi pénzt, nemhogy megyei, meg megye-kettes szinten. Éppen ezért nekünk az utánpótlásra kell támaszkodnunk, ami lassabb folyamat még úgy is, hogy láthatta, a Vasas ellen is volt tizenhat éves játékos a pályán, mégpedig a kezdőcsapatban. A bajnokság folyamán is rendre így játszott a kissrác, a serdülőből hoztam föl. A fiatalabbakkal érthetően egy kicsit nehezebb, ennek ellenére mégis ott vagyunk a második helyen, ami dicséretesnek mondható. Fel szeretnénk kerülni, de kérdés, mire lesz lehetőségünk.

– Amikor legutóbb találkoztunk, nagyjából egy esztendeje a Rozsnyai utcában vívtak emlékezetes edzőmeccset, hiszen volt alakulata, a Tura ellen úgy játszottak 6–6-ot, hogy csereként beállva jutott három találatig. Ezúttal nem játszott, mi több, a bajnokságban sem lépett pályára. Mennyire sikerült átállni játékosból edzővé?
– Azt gondolom, a második hely mindenképpen mutatja, hogy jó irányba haladunk én és a játékosok is. Nehéz, persze, hiszen olyan korban vagyok, hogy bőven játszhatnék még. Szeretnék is, de vannak hátráltató tényezők, különböző sérülések, ami miatt már nem nagyon szeretném erőltetni. Nem könnyű megélni kívülről bizonyos szituációkat. Miután fiatal játékosokról van szó, kevés tapasztalattal rendelkeznek, mint ami bennem vagy a hasonló korúakban már megvan. Ezt kívülről látja az ember, de nagyon nehéz belenyúlni a mérkőzésekbe. Mondom, nehezen élem meg ezt a szituációt, viszont vallom, hogy könnyebben átlátom a mérkőzésen belüli különböző helyzeteket, így szinte biztosan könnyebben tudok segíteni a csapatnak kívülről, hiszen ha játszom, és mondjuk háttal vagyok a saját védőimnek, mert nálam van a labda és előrefelé haladunk, nem láthatom, hátul mi történik. Márpedig borzasztó sok gólt kaptunk ilyen esetek után, sok helyezkedési hibát követtünk el. Na most kívülről ezt könnyebben átlátom, be tudok szólni, hogy tolódj fel, vigyázz, mögötted, és ehhez hasonlók.
– Edzői pályafutásának csodás kezdete lenne, ha sikerülne aranyérmesként végeznie az FC Hatvannak?
– Mindenképpen. Ez már a második évem, amit itt töltök az FC Hatvannál, de sajnálatos módon, amikor idekerültem, akkor fogyott el picit a pénz. Éppen ezért az utánpótlásból kellett felhoznom folyamatosan játékosokat. Ezek a játékosok egy-két éves munka után távoztak. Az egyikük Olaszországban van, míg a másik fenn van Pesten.
– Lehet tudni, kikről van szó?
– Az Olaszországban lévő futballista Simon Mátyás, aki a vasasban is megfordult. A serdülőből hoztam föl, az első őszi szezonjában rúgott nyolc gólt, majd a tavasszal már itt volt a Vasas utánpótlásában. Azóta pedig Olaszországban építi a karrierjét. Ha ezek a játékosok, akik a Fradiban, az MTK-ban nevelkedtek, és most Hatvanban lennének, akkor azt gondolom, reális lenne még az NB II is néhány éven belül. Persze ők nyílván kevesebb tapasztalattal bírnak, de mivel NB I-es utánpótlás-csapatokban nevelkedtek, megkapták az alapokat, amivel immár rendelkeznek. De hogy az alapkérdésére visszatérjek: az aranyérem biztos, hogy nagyon nagy dolog lenne számomra is, mivel gyakorlatilag az első évben bajnokcsapatot köszönthetnénk. De ebből a szempontból sem vagyok elszállva, a realitások talaján maradva én azt vállaltam, hogy az ötödik és a nyolcadik hely között végzünk. Ha ez a keret meg lenne erősítve, mert azt mondanák, „Zoli, itt van kétmillió forint, igazoljál az NB III-ból játékosokat”, akkor…
– Látom, kissé elgondolkodott.
– Nem is kellene sok játékos: egy tengely elég volna, azaz egy belső védő, egy irányító középpályás, illetve egy támadó. Nos, így már reális lenne a megye-egy megnyerése. Ha az ötödik pozíciónál jobban szerepelünk, örülünk, ha az ötödik-nyolcadik hely között, az reális, jól terveztem, de ha lejjebb, az csalósás, nyilván szomorúbb az ember. Ez a munka, amit végeznek a srácok a felkészülés során, az alapján , biztos a dobogó környékén végzünk persze ez attól is függ, kiket igazolnak a riválisok. A Felsőtárkány már szerződtetett az NB III-ból két játékost, akik a harmadik vonalban is meghatározóak. Ha jó csapatod van, jó edző leszel, ha kevésbé jó csapatod van, kevésbé jó edző leszel. De mindettől függetlenül lehet eredményeket elérni, kiváltképp, ha hagynak időt a munkára. Márpedig annak előbb vagy utóbb beérik a gyümölcse.
Kapcsolódó cikkünk:
HATVAN: FELKÉSZÜLÉSI PROGRAM. A Vasas-ifi mellett a Turával és a Ferencváros II.-vel is összeméri erejét Győri Zoltán együttese

