Az NB I után sorozatunk harmadik epizódjában az NB I, és az NB II, Keleti csoport után a második vonal Nyugati csoportjával foglalkozunk. A dobogósokat részletesebben, a többi csapatot egy-egy mondatban méltatjuk, illetve interjúkat, véleményeket közlünk egy-egy labdarúgóval.

1. GYIRMÓT (35) – Ismétlés a tudás anyja?
Mindössze hét pontot veszített a Gyirmót az ősszel (tizenegy siker, két döntetlen, egy vereség), ami kalaplengetést érdemel. Egyrészt a honi futballnihilt elnézve – a Debrecen BL-„meneteléséről” és az U20-as válogatott egyiptomi bronzérméről ezúttal nem szólva –, másrészt a csapat immár másodszor jár a csúcson. Nyáron még csupán a Kánai út környékén nem látták, hogy a legjobb gárda nem jut(hat)ott egy szinttel magasabbra, idén viszont már aligha lesz szükség szemellenzőre. Akkor pedig különösen nem, ha Boros Tamásék ott folytatják, ahol abbahagyták. Illetve dehogyis, hiszen vereséggel zárták a novembert, ám Kiprich József gárdájának erejét mutatja, hogy a gárda tizenhárom bajnokin keresztül veretlen maradt, no és a védelem a meccsek majdnem felén, hat találkozón sem kapitulált. Május végén, június elején, ha minden igaz, a tréner társulatával együtt a csúcsra érhet, avagy nyitva van az arany, Kipu…
A Gyirmót szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 3–1–3–3–3–3–3–3–3–3–3–3–1–0

2. SIÓFOK (28) – Balatoni nyár
Jóllehet, egy frissen alázuhanó csapatnak nem könnyű azzal a lelki teherrel pályára lépni hétvégéről hétvégére, hogy mindenki a volt NB I-es csapatot akarja móresre tanítani. Így vagy úgy, ez néhányszor – egészen pontosan négyszer – össze is jött a vetélytársaknak. Amit a leginkább sajnálhatnak a Balaton-partiak, az a Videoton II. elleni hazai nyitány (1–1), illetve az őszi záró fordulóban bekövetkező barcsi baki (0–2). Annyiban már a jelenleg edző nélküli BFC-játékosok is hasonlítanak a gyirmótiakhoz, hogy a védelem hatszor tökéletesen zárt.
A Siófok szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 1–0–0–3–3–3–3–3–0–3–3–3–3–0

3. PÉCSI MFC (26) – Mecsek: (dobogó) alja
Ha a negyedik kerületben azt mondják rendre, hogy az Újpest az a csapat, amelyik mindig jövőre lesz bajnok – annak azért igazán utánajárhatnának a Megyeri úti illetékesek, vajon miért?... –, mit szóljanak a Mecsekalján élők? Jellemző, hogy a PMFC hátsó alakzata a fenti duónál is jobb mutatóval bír, már ami a kapott gól nélküli bajnokik számát illeti (7), de ez is kevés az üdvösséghez. Legalábbis egyelőre. Valami nem stimmel, ez bizonyos, így azon sem lehetne csodálkozni, ha a tulajdonos, Matyi Dezső vaskos kötetet iratna egy jó tollú szerzővel mondjuk „Futballcinizmus” címmel. És ez nem vicc, hiszen az egyesület első embere pakolja, egyre csak pumpálja a pénzt az egyesületbe – valamirevaló eredmény nélkül…
A Pécsi MFC szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 3–3–3–0–3–3–3–0–3–0–3–1–0–1

…ÉS A TÖBBIEK, AVAGY: EGY MONDATBAN – Nota Bene: kiváló Kozármisleny
4. TATABÁNYA (25). A riválisok közül a Pécset legyőzte (3–1), míg a Siófoktól (3–1) és a Gyirmóttól (2–1) kikapott a Bányász, amely ugyan előkelő helyen áll a tabellán, de jellemző, hogy a balbekként és középpályásként is futballozó Megyesi László a(z egyik) házi gólkirály, hét találattal.

5. KOZÁRMISLENY (25). A csendben dolgozó, roppant szimpatikus Bene Ferenc egyre hangosabb sikert arat harcos csapatával: a ’Misleny a második legtöbb gólt szerezte (26) a Tatabánya után, nem mellesleg legyőzte az élbolyban szereplők közül a fent emlegetett „bányászok” (3–0) mellett a Siófokot (2–0) és a Pécset (2–1).

6. AJKA (24). A dobogósok elleni csatából bűn rosszul, pont nélkül és 1–9-es gólkülönbséggel jött ki a társulat, de Tatabányán azért szép diadalt arattak az ajkaiak.

7. GYŐRI ETO II. (20). Rendkívül soknak tűnik a nyolc döntetlen még akkor is, ha voltak közöttük bravúrpontok is: a Kozármisleny (1–1), a Pécs (1–1) és a Gyirmót (0–0) elleni eredmény később még sokat érhet.

8. SZIGETSZENTMIKLÓS (19). Az ősz végére magára talált, mi több, megtáltosodott a(z eddig) két edzőt „fogyasztó” újonc: lehet, hogy a Pécs és a Gyirmót elleni 2–1-es bravúrdiadal fog végül bennmaradást érni.

9. VIDEOTON-PUSKÁS AKADÉMIA (15). A fiatal tehetségeket is felvonultató, Varga István edzette Videoton-„fakó” csupán a siófoki remire (1–1) lehet igazán büszke.

10. BUDAÖRS (15). Amikor a hazai pálya kis túlzással egyenesen hátrány: a Pest megyeiek szereplése egyértelműen negatív meglepetés, lévén a sikeres próbajáték után végül a Siófokot választó Délczeg Gergely góljai hiányoztak a mindössze egyetlen, bravúrosnak számító eredményt (Budaörs–Kozármisleny 1–0) elérő társulatnak.

11. KAPOSVÖLGYE (14). A Kaposvölgye és a Pécs elleni döntetlen (3–3, 0–0) voltaképpen bravúr, de semmi több: ennél mindenki többet várt Strublics Józseféktől.

12. BARCS (14). Sok gólt nem kapott a társulat – mint emlékezetes, a Tatabánya rúgott egyszer hármat (3–2), míg a Győri ETO II. egy alkalommal ötöt (5–1) –, de bármennyire is masszív volt a Papizsanszkij Artúr által vezérelt hátsó alakzat – a mezőny második felét elnézve a legkevesebbszer kapitulált a Barcs –, a tizenhárom szerzett találat bántóan kevés.

– A sokgólos kudarcnál talán csak az egygólos vereség a rosszabb. Ez utóbbiból hat jött össze a Barcsnak. Jól sejtem, hogy bár pontot nem szereztek, ettől még ki-ki meccseket játszottak a fél tucat vetélytárssal?
– Ez is bizonyítja, hogy senkinek nem volt könnyű dolga ellenünk, azok a mérkőzések alakulhattak volna fordítva is – felelte Papizsanszkij Artur. – Csak amíg az ellenfeleink legalább egy hibánkat kihasználták, addig mi képtelenek voltunk ugyanerre, rengeteg helyzetet dolgoztunk ki hétről-hétre, de sajnos a befejezéseikkel gondjaink akadtak. Ha a tavasz folyamán ezen változtatni tudunk akkor biztos vagyok benne, hogy a kitűzött célunkat is el tudjuk érni.
– Túlzok, ha azt állítom, szélsőségesen teljesített a csapat? Hiszen míg az évad elején a Gyirmóttal remiztek, addig az újonc Honvédtól kikaptak, majd az őszi utolsó körben, amolyan slusszpoénként legyőztétek a Siófokot.
– Úgy érzem, ahogy haladtunk meccsről meccsre, egyre jobban összeérett a csapat, jobban összeszoktunk a társakkal, hiszen a bajnokság előtti utolsó napokban vált csak véglegessé a keret. Akkor kezdtük csak igazán a különböző csapatrészekre jellemző mozgások, taktikai elemek begyakorlását, amihez természetesen időre volt szükségünk. Ezzel is magyarázható talán az első néhány fordulóban szerzett egy pontunk.
– Ennyire kiegyensúlyozott szezonra számított?
– Az idén a megszokottnál is szorosabb a mezőny, elvégre tizenöt csapat pályázik az NB II-es tagság meghosszabbításához szükséges tíz helyezés egyikére, ezért a legtöbb együttes a hétvégi bajnoki mérkőzést élet-halál harcként éli meg.
– Feltételezem, van kedvenc és kevésbé kedvenc bajnoki meccse.
– Igazából amelyik találkozókon pontot vagy pontokat szereztünk, az mind a kedvenceim közé tartozik. Talán a Tatabánya elleni összecsapást említeném, mint negatív emléket, hiszen vezetésnél, emberelőnyben kaptunk öt perc alatt három gólt, amivel elveszítettük azt a találkozót, amit azóta is nehezen hiszek el.
– Mondhatjuk azt, hogy huszonegy évesen stabil kezdő lett? Elvégre tizenháromszor jelölte a keretbe az edzője, míg tizenkétszer az alapcsapatban is helyet kapott, ráadásul egy gólt, igaz, kis túlzással mit sem érő találatot is szerzett a Kaposvölgye ellen.
– Egy éve, januárban fél év kihagyás után kerültem a Barcsi SC-hez, örülök, hogy ennyi játéklehetőséghez jutottam, de csalódásként éltem volna meg, ha ez nem így történik, mert maximalista embernek tartom magam. Ám ez is csak egy állomás a céljaimhoz vezető úton.
– Melyik vetélytárs tette a legjobb benyomást az ősszel?
– Ha ki kellene emelnem egy csapatot, akkor az ellenünk mutatott játéka alapján a Budaörs együttesét mondanám, annak ellenére, hogy később eléggé visszacsúsztak a tabellán, azon a találkozón úgy gondolom, NB I-es szinten futballoztak.
– Mit vár a tavasztól? Bár talán felesleges is a felvetés…
– Természetesen a bajnokság indulása előtt kitűzött cél teljesítését, a tízbe kerülést, azaz a bennmaradást.
– Meglehet, sokszor kérdezték már, talán a könyökén jön ki ez az egész, de honnan ered a különleges neve?
– A Papizsanszkij eredetileg egy lengyel név, hiszen édesapám lengyel származású, viszont én már Kijevben születtem. Magyarországra édesanyám miatt kerültünk, mert profi röplabdásként az egyik magyar együtteshez igazolt. Azóta már megkaptam a magyar állampolgárságot is.

13. BUDAPEST HONVÉD II. (12). Négy meccs, nyolc pont, avagy remekül indított a Honvéd, ám hogy az NB II nem kézilabda, az később kiderült: az elkövetkező hat meccsen nemhogy nem nyert, pontot is csupán egyet szereztek Szöllősi Ferencék, de az igazán nagy blama a Győri ETO II. és a Zalaegerszeg II. ellen következett, hiszen a nulla pont mellé 1–7-es gólkülönbség „dukált”.

14. HÉVÍZ (11). Az egykori szövetségi kapitány, Glázer Róbert együttese harmadik vonalbeliként „közlekedett”: hétszer szerzett gól nélkül maradt a fürdővárosi társulat, míg négy alaklommal is csupán egyetlen találatra futotta, vagy a bennmaradás ezek után egyenesen csodával érne fel.

15. ZALAEGERSZEG II. (10). Igazi bravúrsiker nélkül zárta az őszt a valóban ZTE-fakó, hiszen Bán István alakulata legfeljebb a kaposvölgyei kirándulásra emlékezhet szívesen, aztán ahogy a költő mondja: „a többi néma csend”…

Kapcsolódó cikkeink:
EZ VOLT AZ ŐSZ: FÓKUSZBAN AZ NB I. Videoton: futball színesben
EZ VOLT AZ ŐSZ: FÓKUSZBAN AZ NB II, KELETI CSOPORT. Kis Loki, nagycsapat

KÖVETKEZIK várhatóan február 5-én, pénteken: Kiemelt U19