Az NB I után sorozatunk második epizódjában az NB II, Keleti csoportjával foglalkozunk. A dobogósokat részletesebben, a többi csapatot egy-egy mondatban méltatjuk, illetve interjúkat, véleményeket közlünk egy-egy labdarúgóval.

1. DVSC-DEAC (30) – Az arany bűvöletében
Viszonylag kevesen gondoltak arra a Bajnokok Ligája-őrület közepette, hogy féltávnál a Debrecen NB II-ben vitézkedő csapata előkelőbb pozíciót foglal majd el, mint a „nagyok”. Márpedig ez történt, lévén a Herczeg András edzette DVSC-TEVA a második helyre tornázta fel magát jó őszi hajrájának köszönhetően, míg a Kondás Elemér trenírozta DVSC-DEAC stabil félszezont letudva megérdemelten éllovas. (Félreértés azért ne essék: azért, mert a Loki második alakulatát trenírozza a korábban utánpótlás-vonalon is működő szakember, még nem jár neki a kis-Kondás jelző.)
Az első kilenc játéknapon kiegyensúlyozottan szerepelt a csapat, elvégre veretlenül tudta le az első két hónapot, majd jött egy kis hullámvölgy, de az utolsó két bajnokin diadalmaskodott. A közvetlen vetélytársaknak esélye sem volt az egymás elleni derbiken, hiszen a REAC-ot, a Szolnoki MÁV-ot és a Dunakanyar-Vácot is elpáholták Verpecz Istvánék (3–1, 2–0, 4–0).
Bármennyire is furcsának tetszik, tavasszal az lehet a hátránya a Lokinak, ami egyben az előnye is: a Debrecen kerete bő, így a játékosok nem mindig „érzik” egymást, no és az sem mellékes, hogy vajon mennyire motivál az egy labdarúgót, hogy bár bajnok lehet, a legfőbb jutalmat, a feljebbjutás lehetősége nem kivitelezhető. A riválisok eddig csak vasúton utaztak, a tavasszal pedig bizonyosan a vasutasokra fognak utazni.
A DVSC-DEAC szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 3–1–3–3–3–1–3–3–1–0–3–0–3–3

Meg van a megoldás Herczeg András gondjára: Leandro Ciprusra távozásával a DVSC első csapata mindenképpen ballábas labdarúgó szerződtetését tervezte. Szerintünk felesleges, elvégre bevetésre, harcos meccsekre vár egy fiatalember, akitől lehet mit ellesni. Ez mondjuk nem csoda, elvégre tanár úr a beceneve…
– Alapemberré vált.
– Én pedig eddig felnőtt bajnokságban az NB III-ban, mégpedig a Létavértesben játszottam, onnan kerültem a DVSC-DEAC-hoz, amikor feljutott az NB II-be – felelte Korhut Mihály. A másodosztályban gyorsabb a játék, mint az alatta lévő bajnokságban, de ezt talán mindenki sejti. A játékosok itt képzettebbek, ám amikor az első meccsemre készültem az NB II-ben, akkor nagyon izgultam, hogy milyen lehet majd az év, és milyen erősek lesznek a csapatok. Ez már a második esztendőm ebben az osztályban, és sajnos azt kell mondanom, hogy nem valami erős a pontvadászat, keményebbre számítottam. Sok a volt NB I-es játékos, de mellettük sok csapatnál van az, hogy a foci mellett dolgoznak is, és nem jut annyi erejük már a játékosoknak. Ez lehet a baj, hogy nem olyan magas színvonalú a magyar második vonal.
– Azért elégedettségre van oka, nemde?
– A csapatom teljesítményével nagyon elégedett vagyok, hiszen tavaly másodikak lettünk, most pedig a tavaszt az első helyről várjuk. Tele vagyunk jó képességű fiatal játékosokkal, akik többre is vihetik, mint az NB II. Az edzéseken jó a hangulat, a pályán kívül is egy csapat vagyunk, ez is az erősségünk.
– Akkor minden a legnagyobb rendben?
– A tabella szerintem azt mutatja, amit mindenki várt, mégpedig szerintem egy-két meglepetéssel. A Mezőkövesd és a Hajdúböszörmény igen jól teljesít, a BKV Előre, a Cegléd és a Békéscsaba helyezése meglepő egy kicsit, mert tavaly jól szerepeltek, most meg nem tudom, mi van velük. Persze még hátravan tizennégy meccs, akármi megtörténhet, hisz ebben a bajnokságba mindenki megverhet mindenkit.
– Bár voltak vereségek, túlzok, ha azt állítom, nincs ellenfele a Loki II.-nek? Amire alapozom a véleményemet: a közvetlen vetélytársakat minimum két góllal legyűrték. A REAC ellen 3-1-re, a Szolnoki MÁV ellen 2-0-ra, míg a Vác ellen 4-0-ra győztek.
– Azt kell mondanom, minden csapatnak van ellenfele, minket is megverhet akárki. Ellenünk mindenki kettőzött erővel készül, mert hát csak a kis Lokival játszanak. A győzelmeink meg talán azt tükrözik, hogy az NB I-ben is megállnánk a helyünket!
– A Baktalórántháza ellen gólt, a Hajdúböszörmény ellen öngólt szerzett. Aligha nagy felfedezés részemről, hogy az előbbi az emlékezetesebb. Fel tudná idézni mindkét találatot?
– A baktalórántházi gólom fontos volt, hisz az első találatot lőttem, ami nagyobb lendületet adott a csapatnak. Egy beadás volt, amit a kapus kiütött, és én egyből, kapásból ellőttem. Az öngólom is egy hosszan tartó emlék lesz, mivel azzal a góllal ki is kaptunk, és ami még rosszabb, hogy az volt az első vereségünk is. Egy kontra után ki akartam rúgni szögletre a labdát, és sikerült úgy eltalálnom, hogy a saját kapumba lőttem.
– Miután az öngóljával nyert 1-0-ra az újonc Hajdúböszörmény, milyen érzés úgy vesztesen levonulni a pályáról, hogy tudja, a három pontot eldöntő találat előtt ön ért utoljára a labdába, függetlenül attól, hogy „klasszikus" találat volt vagy csak beleért.
– Bántott rendesen a dolog a meccs után, de jött a következő találkozó, és arra kellett koncentrálni.
– Van motivációjuk? Ezt csupán arra értem, hogy ha huszonöt pontot vernek rá a másodikra, akkor sem juthatnak az élvonalba a szabályok miatt. Nem frusztrálja ez önt és társait?
– Sok helyen és sok mindenkitől haljuk ezt a kérdést, hogy mi a motivációnk, hiszen nem juthatunk fel, de ha már egy csapat kimegy a pályára, természetesen nyerni szeretne, és ezzel így vagyunk mi is. Nekünk az a motivációnk, hogy bebizonyítsuk a vezetőknek, mi is helyt tudunk állni az első csapatban.
– Az évad előtt hitte volna, hogy a DVSC II. lehet télen az élen?
– Reménykedtem benne, hogy az első helyen leszünk, hiszen már tavaly is jól szerepeltünk. A mostani szezonra meg már jobban összeszoktunk, jobban összeállt a csapat, és ha ugyanígy folytatjuk, akkor talán a szezon végéig ott is maradunk.

2. REAC (27) – Cifra Palota
Hogy a Rákospalotai EAC szakvezetője bekerül-e a futball történelemkönyvébe, ma még kérdéses, az ellenben nem, hogy korábban volt már egy Nagy Sándor, a hódító. Egyelőre csak ezüstös birodalmat épített ki a korábbi élvonalbeli futballista, ám kérdés, lehet-e ennél is többet kihozni a keretből? Hírlik, hogy most már nem feltétlenül első számú cél a feljutás, ám ha ez igaz, nagy kérdés, pardon, Nagy-kérdés: hogyan, merre tovább? A játékoskeret a „vegetálásra” elvben alkalmatlan, no de történtek már ennél is nagyobb csodák a honi fociban. A rendkívül szimpatikus módon csak magyar játékosokban gondolkodó rákospalotaiak ősze például ha nem is a csoda kategóriájába sorolandó, de mindenképpen figyelmeztető, lám, nem biztos, hogy a legjobb alapanyagú egylet a legjobb, esetünkben második. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a Szolnoki MÁV-ot jobb futballisták alkotják, ám az egymás elleni őszi meccs után inkább a fővárosiak felé billen a mérleg nyelve, hiszen a tiszaligeti stadionban végeztek 3–3-ra.
A XV. kerületiek szerezték a mezőnyben a legtöbb gólt – egész pontosan 35-öt –, ami dicséretes produkció, miként az is, hogy az őszi gólkirályt is a REAC adta Nyerges Krisztián személyében, aki egymaga addig jutott, mint a Baktalórántháza összesen: tizenegyig.
A REAC szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 3–0–3–3–3–3–0–0–3–3–3–1–1–1

3. SZOLNOKI MÁV (27) – Vágó: mindent vagy semmit!
Vágó Attila büszke lehetett. Négy játéknap után a védelem egyszer sem kapitulált, ám utána jött a „feketeleves”: mindössze kétszer történt meg ugyanez az ősz folyamán. Ha nyert, legtöbbször szenvedett a MÁV, ám mindez ismerős lehet, elég, ha valaki csak a Keleti pályaudvar környékén kóborol… Fontos pontokat veszített a csapat, elég, ha a makói és a mezőkövesdi kisiklást vesszük alapul (mindkétszer 3–2), de hazai pályán a Vác elleni 1–1-re sem lehet büszke a társulat. A tavasszal még az őszinél is erősebb lehet a Szolnok, bár meglehet, kidobott pénz lesz az ablakon a nagy ügybuzgalom, még akkor is, ha az vitán felül áll, ezt a bajnokságot – értsd: feljutás – csak a Szolnok bukhatja el…
A Szolnoki MÁV szerzett pontjai, fordulóról fordulóra: 3–3–1–3–1–0–3–3–0–3–0–3–3–1

…ÉS A TÖBBIEK, AVAGY: EGY MONDATBAN – Váci Dunakanyar: egyenesben
4. DUNAKANYAR-VÁC (25). A bajnokság üde színfoltja a negyedikként telelő Dunakanyar-Vác, amely az ősszel örökre elvesztette edzőjét, Gergely Károlyt, ám a csapat Szabados Györggyel a kispadon úgy is szárnyal, hogy mint az futballberkekben köztudott, nemhogy kolbászból, még sertés párizsiból sincs a kerítés. A közvetlen riválisoktól fontos pontokat raboltak Páles Tamásék, hiszen a REAC-ot legyőzték (2–1), míg a Szolnokkal remiztek (1–1).

NAGY TAMÁS, a Dunakanyar-Vác középpályása: – Az én meglátásom szerint az NB II-es bajnokság egyre erősebb. Úgy érzem, hogy mind a Keleti-, mind a Nyugati csoport első három helyezettje egy kis erősítéssel megállná a helyét az NB I-ben is. Azt gondolom, hogy a mi helyezésünk a körülményekhez képest nagyon jó, tavasszal harcba szállhatunk a dobogó első fokáért is. Talán előrébb is végezhettünk volna, ha nem ilyen szűk a játékos keretünk. Én reálisnak látom a tabellát, mert az első négy csapat kiemelkedik a többi közül.

5. MTK II. (22). Cseh András csapata a fiatalokra jellemzően szerepelt,mégis van, ami dicséretes: Kornis Attiláék egyszer hat, négyszer négy gólt szereztek, igaz, a Vecséstől kapott öt-, illetve a Békéscsabától kapott három találatra nem lehetnek büszkék a Hungária körúton.

6. MEZŐKÖVESD (22). Huszák Géza újoncegylete a pozitív meglepetések közé tartozik, sőt, az óriásölő címke sem túlzó: a Szolnoki MÁV (3–2) otthoni, míg az MTK II. (1–0) idegenbeli legyőzése kalaplengetést érdemel, miként a Vác szintén hazai legyűrése is (2–0).

7. BŐCS (22). Csak az ötödik fordulóban nyert először a társulat, de a hazai találkozóin ezt követően egy döntetlen kivételével három pontot kasszírozott.

8. MAKÓ (21). Mindössze egyszer nem rúgott gólt, miként a Szolnok legyőzésére (3–2) és a Vác elleni remire (1–1) is büszkének lehet lenni a hagyma „őshazájában”.

9. HAJDÚBÖSZÖRMÉNY (21). A több volt debreceni játékost is a soraiban tudó alakulat újoncként mindössze egy gólt kapott a dobogón telelő társulatoktól: a Debrecen II.-t legyőzte (1–0), a REAC-cal 0–0-ra végzett, míg a Szolnoktól 1–0-ra kikapott.

10. VECSÉS (19). A nevek alapján sokkal több van a csapatban, ám az MTK II. (5–2) és a REAC (1–0) legyőzésével megmutatta oroszlánkörmeit Herédi Attila legénysége.

Rengeteget fut, a támadásokat is segíti, olykor még gólt is szerez. Lannert Bence csapata egyik legjobbja volt az ősszel, ám a Vecsés középpályása már a tavaszra koncentrál, ami egyrészt profizmusra vall, másrészt pedig azt is jelenti, a labdarúgó azért feledné mielőbb az őszt, mert jobb szereplésre számított.
– Ha ezen múlik, lehet, megelégedett volna egy kezdőként játszott bajnokival is az ősszel: Lannert Bence tízszer volt a pályán az első perctől kezdve, a Vecsés pedig tizedik jelenleg a tabellán. Bár az egyezőség alighanem a véletlen számlájára írandó, netán az ősz végi helyezés is?
– Nem egy embertől hallom, hogy az őszi helyezésünk reális, és ez a keret ennyire volt képes – felelte Lannert Bence. – Én ezzel nem értek teljesen egyet, mert kisebb szerencsével – gondolok itt a második és harmadik forduló döntetlenjeire – a negyedik vagy az ötödik helyen is telelhetnénk. A mostani Keleti csoport nagyon kiegyenlített: egy győzelemmel illetve verséggel sokat lehet előre vagy hátra lépni.
– Nem tudom, vajon Petőfi Sándor-e a kedvenc költője, mindenesetre nyilván elmosolyodik, ha azt mondom, szeptember végén… Merthogy ekkor fogadta a Vecsés a REAC-ot, amelyen nagy meglepetésre egy–nullás hazai siker született. A hajrábeli gólra talán emlékszik még…
– Ha nem is a kedvenc költőm, szeretem a munkásságát. A hajrában szerzett gólom annak ellenére, hogy nem volt egy bombagól, nagyon fontos és emlékezetes találat volt.
– Az imént győztes találatáról faggattam, de vajon mennyire volt elégedett önmagával?
– A szezon végi értékeléskor az edzőm és a társaim szerint a sérülésem ellenére is jó teljesítményt nyújtottam. Ennek ellenére én az a típus vagyok, aki nem tud tökéletesen elégedett lenni, mert mindig találok olyan pontot a játékomban, amin javítani szeretnék.
– Tudja az okát a hullámzásnak? Mert ahogy legyőzték a REAC-ot, ugyanúgy egy-nullára ki tudtak kapni a Bőcstől vagy a Ceglédtől.
– Az igazat megvallva, sokat beszélgettünk mi is az őszi teljesítményünkről. Egyikünk sem volt elégedett. Egyes meccseken hiányzott a kilencven percig tartó koncentráció, hamarabb kiengedtünk. A másik a már említett szerencse, ami sokszor elpártolt mellőlünk.
– Vezér Ádám, Faragó István, Kiskapusi Balázs, Szkukalek Igor. Megannyi rutinos futballista, akik a Vecsést erősítik. Mit tanult tőlük, mi az, amit nagy örömmel és ügybuzgólkodással ellesett a korábbi élvonalbeli játékosoktól?
– Szerencsésnek tartom magam, mint fiatal játékos, hogy ilyen tapasztalt és rutinos játékosok vesznek körül. A félév során egyértelműen kiderült, hogy húzóemberei voltak a csapatunknak. Én személy szerint, mentalitásban nagyon sokat tanultam tőluk. Jó társaságba kerültem Vecsésen.
– Eszébe jut azért olykor, ha anno marad a Honvédnál, meglehet, ma már NB I-es futballista lenne?
– Sokszor gondolok a Honvédra, nagyon szerettem ott játszani. Sokat köszönhetek Aldo Dolcettinek, aki tizennyolc éves koromban felvitt a felnőtt keretbe. Sajnos akkor az edzőmeccseken nyújtott jó teljesítményeim – például a DVSC ellen engem választott a szakmai stáb a csapatunk legjobbjának, és többször mondták, a jövőben számítanak és építenek majd rám – ellenére sem mutatkozhattam be az élvonalban. Bár mint később kiderült, akkor nem kaptak, „kaphattak” akkora szerepet a saját nevelésű játékosok, mint mostanság. Erről tudnék, de nem szeretnék többet mondani.
– Rendben. Akkor mit szól ahhoz, hogy előző egyesülete, a Százhalombatta az NB III-ban maradásért küzdhet a tavasszal? Egyáltalán követi az ottani eseményeket?
– Figyelem az eseményeket, és tartom a kapcsolatot egyes volt csapattársaimmal. A keret majdnem teljes egészében kicserélődött, saját nevelésű fiatalok kerültek be a csapatba, akik úgy gondolom, még nem ütik meg az NB III szintjét. Természetesen drukkolok, hogy ne essenek ki!
– Az elmúlt másfél évben negyven bajnokin jutott szóhoz, ebből egyszer volt csere. Ehhez képest megdöbbentően kevés sárga lapot kapott, mindösszesen egyet. Miközben gratulálok ehhez a nem mindennapi produkcióhoz, elárulná, hogy csinálja?
– Annak ellenére, hogy elég sokat ütközöm a középpályán, mindig szerettem a sportszerű játékot, amit próbálok is betartani. Eddig sikeresen.
– Huszonhárom évesen az embernek vannak nagyra törő álmai és vágyai. Ön mit szeretne elérni a futballban?
– Szerintem mindenkinek vannak, így én sem vagyok kivétel. Magyarországon nagyon nehéz megfelelő egzisztenciát kialakítani ebben a sportban. Így gondoltam ezt tizennyolc évesen is, amikor elmentem főiskolára tanulni. Most nyáron diplomáztam közgazdaságtanból, és ha a felvételim sikerül, folytatom a tanulmányaimat 2010. februárjától a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy mesterszakán. De azért nem tettem le arról, hogy magasabb osztályban is megmutassam magam, ami szerintem most már nem csak rajtam múlik.

11. BÉKÉSCSABA (15). A viharsarki védelem rendkívül sebezhető, ám két fiatal, Szokol Zsolt és Zelenyánszki László érett játéka rendkívül pozitív.

12. CEGLÉDI VASUTAS (15). Ötször remizett Simon Antal egylete hazai környezetben, ám a Makó (1–1) és a Békéscsaba (2–2) ellen illett volna három egységet szerezni.

13. KAZINCBARCIKA (9). Egyszer öt, négyszer négy, és ugyancsak négyszer kapott három gólt a védelem, így pedig már-már lehetetlen annyi gólt szerezni, amellyel ne a kiesés ellen hadakozzon a gárda.

14. BKV ELŐRE (9). Hiába kapott csupán eggyel több gólt a védelem, mint az ötödik MTK (27 kontra 26), a második legkevesebb találatot a közlekedésiek szerezték, ami alighanem mindent megmagyaráz.

15. BAKTALÓRÁNTHÁZA (0). Találkozói majd’ felén, hét (!) alkalommal sem tudott gólt szerezni a sereghajtó, márpedig 0–0-t csupán egyszer játszott a jobb sorsra érdemes alakulat.

KÖVETKEZIK január 31-én, vasárnap: NB II, Nyugati csoport